Lichelle Silvestry, a Párizsban élő amerikai lakberendező tágas, legfelső emeleti lakást tervezett egy kanadai családnak hívogató, a nyugodt légkört előtérbe helyező funkcionális terekkel, tiszteletben tartva a legparóbb részletekben is az autentikus francia építészetet és stílust. Fotós: Heidi Jean Feldman
A kanadai házaspár divatszakmában dolgozó női tagja, Liz, az elmúlt 20 évben rendszeresen utazott Párizsba, ezen felül a nyári vakációkat is gyakran itt töltötte családjával. Ilyenkor Marais-ban, Párizs menő, boltoktól hemzsegő negyedében szállt meg. „Egy este, lefekvés előtt kinézve az ablakon, az udvaron túl egy gyönyörű lakásba láttunk be. Gyertyák világítottak, az asztalon borospoharak, tűz égett a kandallóban… Varázslatos látvány volt.” – meséli.
Apránként megérett bennük egy párizsi lakás vásárlásának terve, s férjével tavaly januárban az eladó ingatlanok között rátaláltak az igazira. „A nap, a csillagok és a hold tökéletesen egybeesett azon a napon, amikor az interneten böngészve megakadt a szemem Lichelle Silvestry belsőépítész munkáin.” – meséli Liz. 2023 januárjában találkoztak először, megvitatták a felújítás részleteit. Barátságos és természetes textúrájú otthon megtervezésére kérték fel, ami után a munkálatok hat hónapig tartottak.
Lichelle kifogástalan ízlése, részletekre való odafigyelése az utolsó sarokig mindenütt meglátszik. Egy több lakásra osztott 16. században épült valahai magánvilla részeként ez az otthon sokat megőrzött klasszikus, előkelő hangulatából.
A régi elemek – tölgyfa bejárati ajtó, vasmunkák, parketta, kőkandalló, mennyezeti fagerendák – felújítását követően az enteriőrök természetes anyagokkal – fa, juta, gyapjú, lenvászon –, világos színekkel és gazdag, földes árnyalatokkal születtek újjá, otthonos, hívogató érzéssel teltek meg. Hatalmas erőfeszítés volt a zongorát, egy klasszikus francia tűzhelyet és az értékes tükröt érintetlenül feljuttatni az egyenetlen és apró lépcsőkön a ház legfelső emeletére. Szerencsére minden sikeresen megtörtént.
A lakberendező jól láthatóan megtalálta a tökéletes egyensúlyt szeretett latin származása és párizsi életstílusa között. A végeredmény egy olyan otthon, amely kortárs, mégis időtlen vonzerőt áraszt, tökéletesen egyensúlyozva a hitelességet a finom modernséggel.
A Puerto Ricóban született, Párizsban élő amerikai tervező belsőépítészeti stúdiója több mint egy évtizede készít gyönyörűen kidolgozott tereket, időtlen enteriőröket, amelyek kifinomult ízléséről, valamint a kézművesség és a hitelesség iránti mély szenvedélyről tanúskodnak.
Roquebrune-Cap-Martin-ban, pálmafák takarásában található a modern dizájn ikonjának tartott Eileen Gray tengerparti háza.Az általa tervezett csőbútorok ma is népszerűek, rengeteg gyártót inspirálnak.
Középkori várrom, szabadtéri színház, nyaranta megrendezett retró falusi bálok, meredek lépcsősorok, azúr tenger… a nem franciáknak nehezen kiejthető Roquebrune-Cap-Martin-nak különleges varázsa van. Itt találjuk az ír származású avantgárd építész-bútortervező, Eileen Gray tengerparti házát is, amely sokáig elhagyatott állapotban állt, és csak nemrégiben nyitották meg újra a nagyközönség előtt. Érdekessége, hogy a házban minden bútort egytől-egyig saját maga tervezett.
A ház a „Cap Moderne” nevű helyszín része, amely egy olyan épületegyüttes, ami áll Eileen Gray modern villájából („Villa E-1027”), a húsz évvel később mellé épített világhírű, francia autodidakta francia építész és bútortervező, Le Corbusier piciny faházából („Cabanon”), az általa létrehozott öt kempingegységből, valamint a „L’ Étoile” bár-étteremből.
Bár a vendéglő már régóta nem üzemel, korábban nagy sikernek örvendett a helyi lakosság körében. A vendéglőssel Le Corbusier szoros baráti viszonyban került, így az 1952-ben megengedte neki, hogy a telkén megépítheti aprócska, mintaszerű faházát, a „Cabanon”-t. Le Corbuser imádta ezt a mai ember számára szinte minden komfortot nélkülöző, ám millió egy ötletes megoldással felszerelt aprócska épületet, amit feleségével nyaralónak használtak a dizájner 1965-ben bekövetkezett haláláig, amikor is egy tengeri fürdőzés közben vízbe fulladt. A vendéglős beleegyezésével Le Corbusier három családot kiszolgáló szabványosított kempingegységet is épített a telekre, hogy tehetséges építészeket fogadjon nyaranta. Ezek a kicsiny, kompakt, nem rendhagyó építészeti elemmel teli épületek ma is nagyon érdekesek, és elsőként látogathatók a vizit során.
Térjünk végre rá Eileen Gray és Jean Bodovici ikonikus „E-1027”-es házának történetére, ami igen érdekes! Egy gyönyörű tengerpartra levezető sétaút-ösvény mentén helyezkedik el, a vizitre hónapokkal előtte kell helyet foglalni, mivel csak idegenvezetővel látogatható. 1926-ban Gray, aki akkorra hazájában már befutott képzőművész volt, beleszeretett a francia Roquebrune-Cap-Martin tengerparti városba. Szerelmével, Jean Badovicival közösen elhatározták, hogy terveznek ide egy sziklaparti nyaralót, mely menedékként távol tartja őket a nyüzsgő fővárostól. Már annak neve is érdekes, az „E-1027” Gray és Badovici nevét egyesítő kódra utal. A földet Gray választotta ki, és ő vásárolta meg, a ház pedig a 1930-as évek modernista építészetének tipikus példája lett. Első építészeti alkotásához hófehér külsőt választott, mivel építészetileg közös barátjuk, a később a szomszédos telekre költöző Le Corbusier ihlette.
Az E-1027 villában érdekes látvány tárul a látogató elé. A részben gólyalábas, geometrikus „L” alakú lapos tetős ház hosszan elnyúló ablakaival nyitott, szellős, mégis kompakt összhatást nyújt. Általános megjelenése a Le Corbusier által felállított új építészeti iránymutatást követi, belső elrendezését tekintve azonban eltér a túl hidegnek tartott, a kényelem rovására készült tervektől. A falakon elszórva, humoros feliratok vannak: „Jó idő”, „Utazásra invitál”, „Lassan lépj be!”, „Ne röhögj!”, „Érzékelés tilos!”, „Kalap”, „Párnák”, „Pizsama” stb. Eileen Gray szerint mindenkinek, még egy kis házban élőknek is képesnek kell lenniük arra, hogy szabadok, függetlenek maradjanak, ahol úgy érezhetik, hogy maguk vannak.
A vízszintes ablakok, melyek a homlokzatot teljes hosszában elvágják, egyenletesen világítják be a szobákat, a lapos tetőn tetőkertet is ki lehet kialakítani, ami teret ad a természetnek. Mindez előremutató modernitást jelentett, amelyet az anyagok megválasztásában is megtalálunk, mint például a vasbeton vagy a fémvázszerkezet, vagy akár a tengerészeti ihletésű korlát feltalálása, amelyet Badovicinak köszönhetünk. Ennél is érdekesebb, hogy Gray egyedül alakította ki a belső tereket és maga tervezte az összes bútort!
Mindezek ellenére, kapcsolatuk megromlásával Eileen Gray egyre inkább elidegenedett a helytől, és végül is csak néhány évig maradt a villában. 1931-től saját házat tervezett a szomszédos Menton magaslatain, és 1934-ben odaköltözött. Ettől fogva Badovici élt itt 1956-ban bekövetkezett haláláig. Barátja, Le Corbusier, akinek Cap Martin a nyári vakációinak helyszínéül szolgált, és közvetlenül a villa mellett építette fel saját menedékhelyét, megszokta, hogy gyakran felkeresi a villát. Gray-el történt szakításuk után Badovici nyolc fehér falat borított be Le Corbusier színes freskóival, amelyek közül némely máig fennmaradt a házban (Eileen Gray kifejezetten idegenkedett ezektől a freskóktól).
A villa később kézről kézre járt: 1960-ban egy Marie-Louise Schelbert nevű hölgy vásárolta meg Le Corbusier javaslatára, aki öreg korában az orvosának adományozta a házat. Az orvos nem foglalkozott a ház fenntartásával, és az értékes bútorokat 1991-ben árverésen eladta, annak ellenére, hogy az épület 1975-ben a műemléki kiegészítő leltárba került. Halála után az elhagyatott házat 1998 júniusában kábítószeresek foglalták el illegálisan és súlyosan megrongálták. 1999-ben aztán az önkormányzat megbízta Renaud Barrès építészt, hogy kezdje meg a helyreállítást, és minden árverésen eladott bútort kutasson fel.
Az állapotromlás megállítása érdekében az állam megindította a műemlékké minősítési eljárást, amely 2000-ben sikeresen zárult le. A ház helyreállítása akkoriban javaslat szintjén maradt, mert a tervezett költségvetést az önkormányzat visszautasította, túl drágának és hiányosnak ítélte. 2003-ban azonban újabb építészek javaslatot tettek a ház helyreállítására, amely magában foglalta az összes bútor és belső tér felújítását, erre az önkormányzat végül 2004-ben rámondta az igent. Ám az elvégzett munka minősége kérdéseket vetett fel: a ház a telek végleges átadása után szinte megközelíthetetlen volt, a helyreállított acél rozsdásodott, a falak megrepedtek, a házba beesett az eső… Több nagy nemzetközi újság, mint a The Guardian, The Wall Street Journal, The New York Times is beszámolt róla, hogy jelentős hibák vannak az építészeti helyreállításban.
2013-ban aztán kijavították a hibákat, és létrehozták a Cap Moderne egyesületet, amely jelentős higiéniai munkákat és műszaki tanulmányokat végzett. Rekonstruálták az összes hiányzó bútort, beleértve a fürdőszoba hiányzó berendezéseit és a kertet is. A végül 2021-ben befejeződött projekt lehetővé teszi számunkra, hogy olyannak lássuk a házat, amilyen az az elkészültekor volt, minden bútorával és berendezésével és a projekt ezt követően számos építészeti díjat is nyert.
Kétségtelen, hogy a nagyrészt férfiak által uralt művészeti univerzumban Eileen Gray az avantgárd nőiességet testesíti meg. Bár élete során küzdött is az ismertté válásért, csőbútorai ma a dizájn igazi ikonjai közé tartoznak: a Transat és Bibendum foteljei, a „Centimeter rug”, az állítható kör alakú lerakója és étkezőasztala most is rendkívül modernül hatnak bármely stílusú enteriőrben. Nemcsak hogy szépek, de a legtöbb bútor ergonomikus és állítható magasságú is.
A kertet és a telkeket 2000. március 27-i rendelettel műemlékké minősítették és megkapták a „XX. század öröksége” címkét.
Már önmagában a pazar kilátásért is megéri eljönni ide, a végtelenbe nyúló partokat és a sziklákon kiépült települések látványát sosem fogunk tudni elfelejteni. A látogatásokat az idegenforgalmi irodán keresztül történő foglalás alapján szervezik, itt foglalhattok rá jegyet. Kis csoportokban, francia vagy angol nyelvű idegenvezetővel lehet bejutni és érdemes hónapokkal előre foglalni!
Nemes faanyagok, kék és sárgaréz árnyalatok játéka és néhány dizájnbútor kombója ruházza fel karakterrel és könnyedséggel az egykor echte klasszikus stílusú, ám mára ultra trendi párizsi lakás enteriőrjét. A szofisztikált végeredmény a dinamikus lakberendezőpáros alapította Cocottes Studionak köszönhető. Fotó: YohannFontaine.com
Már első ránézésre is látszik, hogy francia enteriőrben járunk. A hamisítatlan Haussmann-i lakás magas mennyezettel, márványkandallóval, díszlécekkel és halszálkás parkettával gyönyörű keretet ad a modern dekornak: szövet és bársonyfotelek és székek, elegáns konzolok teremtenek időtlen eleganciát. A 180 négyzetméteres otthont a tősgyökeres párizsi Estelle és Vincent, egy negyvenes éveiben járó pár lakja két kisfiúkkal. Családi örökségként jutottak a konyhából, nappaliból, két hálóból és fürdőből álló ingatlanhoz, amely a felújítás előtt évek óta lakatlanul állt, ám nem volt túlságosan rossz állapotban.
Az ablakokból lélegzetelállító kilátás nyílik Párizsra, de nem ez az egyetlen érték, ami vonzóvá teszi: déli fekvésének köszönhetően a nagy ablakokon keresztül árad be a természetes napfény. A házaspárnak kevéssel második gyermekük születése után nyílt meg a lehetőségük arra, hogy belefogjanak a lakás saját ízlésre formálására. Az általuk nagyra értékelt Cocottes Studio segítségét kérték a felújításhoz, akinek munkáival lakberendezési lapokban találkoztak.
„Először egy 2D-s tervben dolgoztunk az ügyfelek specifikációinak megfelelő szerkezetátalakításon, majd 3D szoftverrel életre keltettük a projektet. Együtt választottuk ki a felhasznált alapanyagokat és egymáshoz illő színeket, bútorokat.” – meséli magazinunknak Alexandra Boullé, felelős belsőépítész.
A lehető legtöbbet megőrizve a nagypolgári lakás varázsából, kiemelték a díszléceket, kandallót és minden olyan eredeti részletet, amelyek örök értéket képviselnek.
Nem kevés bontási munkát is végeztek, felújították a villany- és vízvezetékeket és néhány nyílászárót, csak a parketta őrzi a lakás vintage varázsát, a elrendezést tekintve pedig két nagy kihívással kellett megküzdeni: hogyan tegyék tágasabbá a konyhát és hálószobákat.
A visszafogottság és a színek szerelmeseiként a tulajdonosok a kék és a sárgaréz elemet vitték végig a lakáson, és a hat hónapos munka végeztével boldogan konstatálták: legfőbb óhajuk teljesült, sikerült megőrizni a lakás lelkét.
A Saint James Paris sikkes univerzuma önmagában megér egy vizitet. A főváros egyetlen kastélyszállójaként is üzemelő hotel a francia lakberendező, Bambi Sloan enteriőrjeinek köszönhetően a luxus ígéretével kecsegtet.
A Champs Elysees és a Bois de Boulogne közelében, Párizs elegáns 16. kerületében, diszkréten a lakóházak között megbújva találjuk a fenséges Saint James Paris-t. A neoklasszikus stílusú épületben nyüzsgéstől mentes béke honol. Egy közeli családtagomat szoktam ide elkísérni, aki több évtizede klubtag, néha ebédelünk a bárban, néha csak kávézunk a télikertben. A miliő csendes, visszafogott, a kiszolgálás figyelmes és udvarias.
A nagy presztízsű párizsi magánkúria a tehetséges és atipikus francia lakberendezőnek, Bambi Sloan-nak köszönhetően nemrég teljesen új arculatot kapott. Fehér lappal a kézben, ő volt az, aki ezt az ékszerszerű épületet az elegancia, a humor és a fantázia bámulatos ötvözetével átvarázsolta, tipikusan franciás dizájnmegoldásokkal.
Egy alapítvány, egy klub…
A kastélynak történelmi múltja van. Párizs első repülőterének helyén, ahonnan anno a hőlégballonok felszálltak, 1892-ben megalakult a Thiers Alapítvány. Élise Thiers, a Francia Köztársaság volt elnökének özvegye elhunyt férje emlékének kívánt tisztelegni vele. Célja az volt, hogy a tudásukkal és szellemiségükkel kitüntetett fiatalok ebben az épületben lakhassanak, amíg tökéletesítik magukat olyan felsőoktatási tudományokban, mint a filozófia és történelem.
Így az alapítvány 1893-tól 1980-ig körülbelül 450 bennlakásos diáknak adott szállást. 1986-ban egy angol üzletember, Peter de Savary vásárolta meg a kastélyt, és alakította privát klubbá, amely után a helyszín a vállalkozók kiváltságos találkozóhelyévé vált: a Saint James Clubot 1987 májusában avatták fel. A létesítményt 1991-ben azután egy francia család vásárolta meg, amely már két négycsillagos szállodát is birtokolt Párizsban, a „Relais Christine”-t Saint-Germain des Prés-ben és a „Le Pavillon de la Reine”-t a nagyon romantikus Place des Vosges-on. Ő nevezte át a helyet „Szent Jakab Párizsnak”.
Mivel az intézmény önálló szállodaként is üzemel, nincs szükség klubtagsági kártyára, hogy bármelyikünk előtt megnyíljon e különleges hely. Éjszakára bőven van választék: budoár szobák, superior és luxus szobák keverednek három kategóriájú lakosztállyal. Ha pedig túlzottan fűt bennünket a romantika, és pénztárcánk is megengedi, lefoglalható akár a „Pavillon d’Amour”, a független luxusvilla, ami persze nem adatik meg bárkinek.
A 48 szoba és lakosztály eléréséhez fenséges hallon és diszkrét megvilágítású folyosókon át vezet az út.. Utóbbiak tágasak, egy mesés szökőkútra vagy a kertre néznek, és valamennyi másképpen díszített: színes falvédők, stílusos bútorok, régi vagy kortárs festmények borítják a falakat.
A legfelső emeleten, a hatalmas üvegtető alatt tíz hálószoba a télikertre néz. Mindegyikhez saját, fából készült asztalokkal és fotelekkel berendezett terasz tartozik, amelyet bambusz függönyök és falvédők választanak el a többitől.A falakat borító tapétákon műfajok, korszakok precíz és különösen teátrális ízléssel keverednek.
A vendégek igénybe vehetik a szaunával, pezsgőfürdővel és különféle fitneszgépekkel felszerelt Guerlain spa-t is, amely exkluzív Guerlain kezelések széles választékát, úszómedencét, hammamot, pezsgőfürdőt és edzőtermet kínál (ezt még nem volt módom ezidáig kipróbálni).
A Saint James Club fürdője egy igazi oázis, félúton Kelet és Nyugat között, budoárszerű kezelőszobáival és két gőzfürdőjével. A Maison Guerlain rendkívül innovatív, szakértő kezek által kezelt termékei mind a nők, mind a férfiak örömére szolgálnak (lehet dupla masszázst is rendelni pároknak!). Egy csillárral és parkettával díszített edzőterem – mert a luxus mindenütt jelen van – kardio- és súlyzógépekkel egészíti ki a Saint James kínálatát.
Egyedülálló hangulat… A bár-könyvtár külön megér egy misét, még ha közben a bartender által készített koktélt kortyolgatjuk is.
Többfogásos ebédre vágyunk? A francia ínyencségeket és különleges elnevezésű fogásokat felszolgáló étterem egy nagy, kertre nyíló helyiség, lélegzetelállítóan szép tapétával, bukolikus, letisztult dekorációval, asztalokkal berendezve. A vendégek örömét tízszeresére növeli ez a pompás, a régi korok varázsát megőrző étkező… abszolút szemet gyönyörködtető.
A 2007-ben Jean-Luc Rocha, Meileur Ouvrier de France (MOF) séf által vezetett Saint James Club étterem természetesen Michelin-csillaggal is rendelkezik. Nem kétséges: a haute cuisine területén vagyunk.
A Saint-James egyike tehát azoknak a meglehetősen bizalmas és ritka címeknek Párizsban, amelyet érdemes ismernünk. Bármi legyen is a látogatás oka, nászút, üzleti vagy szabadidős tevékenység, az élmény emlékezetes marad!
A Saint James Club-ban királyi vagy királynőhöz fogható fogadtatásban lesz részünk, mert a hely tele romantikával, igazi luxus élményt nyújt, ahová – akárcsak egy teázásra – mindenképp érdemes betérni a Párizsba látogatóknak, de mindenkinek, akik intimitásra vágyik egy elegáns környezetben.
Ha bármi kérdésed van, szívesen segítek több információhoz jutni. Küldj nekem mailt erre a címre: franciadekor@gmail.com
Párizsban, a nyüzsgő Saint-Martin-csatorna mentén található ez a 85 négyzetméteres lakás, amely hosszú idő után az Atelier FB, francia tervezőcsapat ötletei mentén mára nemcsak hogy visszanyerte eredeti, nagyvonalú állapotát, de innovatív megoldásai a jövő trendjét vetítik elő.
A klasszikus megoldásokkal ellentétben a konyhasziget innovatív, rácsos lécfa burkolata a lakás több pontján is visszaköszön, egységesítve az enteriőrök összhatását.
Párizs jómódú 10. kerületében járunk, a divatos bárok, borozók, hangulatos éttermek bohém tömegeket vonzanak. A környező sugárutakon 19. századi bérházak, színházak, üzletek és vintage butikok sorakoznak, a turisták pedig a közeli, a terület nevét adó, a XIV. Lajos tiszteletére 1674-ben épített Diadal- ívhez látogatnak. Az utcafrontra néző 85 négyzetméteres lakás is ebben a kerületben található, annak egy csendesebb részén. Tulajdonosai rossz állapotban vásárolták meg, az ingatlan eredetileg két különálló, meglehetősen barátságtalan lakásra volt felosztva, igénytelen kialakításokkal. Az átfogó átalakításoknak köszönhetően mára modern arculatot nyertek az enteriőrök.
A helyiséghez igazított homogén világítás kellemes légkört teremt, a lakás több pontján is. Ügyesen elhelyezett reflektor szerű spotlámpaszerelvények és mindenelőtt nagyon szép és nemes dizájn lámpák találhatók.
Egy nyitott konyhával és egy központi szigettel kibővített nagy nappali, két hálószoba, egy tágas fürdőkáddal és nagy, csempézett zuhanyzóval ellátott fürdőszoba, mosókonyha és egy öltözőszekrényes előszoba alkotja a megújult lakást.
Akár egy hajó, a konyhasziget különleges formájával és rácsos faburkolatával igazi különlegessége a lakásnak. Az időtlen elegancia jegyében halszálkás, vagy ahogy a franciák hívják, magyar pont lerakású parketta szinte megvilágítja a szobát és extra mélységet ad a térnek. Ez a parkettaminta tökéletesen lerakva iránymutató a fényhez, a múlt és a ma legszebb otthonaiban alkalmazott.
A munkálatokat egy tapasztalt és dinamikus elképzelésekkel rendelkező lakberendezőre, Florian Bochard-ra és csapatára bízták a lakók, akik zöldkártyát kaptak a színek, geometrikus minták, csempék, anyagok, kiválasztására.
Csak a fürdőszoba mennyezete hófehér, a pepita csempék mellett a sárga fokozza a kontrasztot. A lakberendező jó ötletnek tartotta feldobni a szép, matt fekete rozsdamentes acél zuhanyzó falát sárga csempével, de a nap színe visszaköszön még a kiegészítőkön is.
A nappaliban az elegáns hatás kedvéért stukkókat is építettek körbe a plafonra, amelyek korábban nem léteztek, mivel az épület nem Haussmann stílusú, kevésbé nagypolgári.
A mélybarna-vörös színű égetett szienna falfesték karaktert kölcsönöz a helyiségnek, miközben megőrzi a lágy és megnyugtató légkört, ami a pihenéshez létfontosságú. A mustársárga színfoltok a lakás több pontján is előfordulnak. Ez egy olyan „körülölelő” szín, ami szinte mindenhez illik.
„A lakás sok viharon és bonyodalmas építkezési folyamaton ment keresztül – kaotikus kivitelező, az épület felújítás alatt állt, gyenge pincealapozás stb.), de végül büszkék vagyunk az eredményre, és ami még fontosabb, hogy az mindenben megfelelt a megrendelőink elvárásainak.” – nyugtázza vidáman Florian, akinek várjuk következő szép munkáját.
A Florian Bochard alapította Atelier FB mindenekelőtt egy több mint 15 éve tartó „emberi kaland” építészek, belsőépítészek között, akiknek lakás-,iroda és étteremfelújítási projektjei Franciaországon túl egészen Sanghajig terjednek.
Lyonban mindössze néhány hónap alatt készült el egy fiatal pár 70 négyzetméteres, kedvezőtlen beosztású lakásának teljes megújítása. Az élettér központjában ultramodern, hívogató konyha, indusztriális és skandináv stílus mixében.
Párizs különleges hangulatú tizedik kerületében, a Canal St-Martin gyönyörű partjánál lelt első közös otthonára a francia házaspár. Új lendületet és modernitást adva a 120 négyzetméter alapterületnek, a klasszikus Haussmann stílusú lakást az Atelier Germain lakberendező iroda ébresztette fel álmaiból.
Párizs központjában, kilátással a Tuilériák kertjére, egy patinás Haussmann bérházban alakított át Cristina Velani francia lakberendező egy lakást modernné, komfortossá a háromtagú család számára, kontrasztos falakkal, pasztellszínű textilekkel.
Üdvözöllek a blogomon, amely a francia dizájn és "Art de vivre" kínálatából számomra inspiráló ikonikus és kortárs különlegességeket mutatja be Nektek!