Egy porcelán lufikutya dekoráció a nappaliban vagy egy meghökkentően modern Jeff Koons tervezte tányéron felszolgált torta, netán kávézgatás a háromcsillagos séf, Guy Savoy tervezte bögréből…? Nem kevesebbet ígér a Bernardaud porcelán manufaktúra.
A filmcsillagok, üzletemberek és amerikai elnökök által is kedvelt New York-i étterem, a Le Bernardin másik háromcsillagos francia séfje, Eric Ripert sem esküszik másra, mint a limoge-i porcelánra, szerinte ez a világon a legjobb. A sokat utazott és látott vendégek közül többen is diszkréten megfordítják a csészéket a logót kutatva, vagy direkt rákérdeznek, honnan való is a teríték. Mások itt inspirálódnak ajándékötletek, otthoni dekorációk tárgyában. Ez a vendéglő, mint oly sok más, a Bernardaud-tól rendeli klasszikusan elegáns és egyszerre modern étkészleteit. S ha ez idáig még nem hallottál volna róluk, hogy kik ők, arra majdnem minden francia tud válaszolni. Központi üzletüket a Chanel és Dior boltok mellett a nagy nevű Saint- Louis, Lalique vagy Haviland porcelán- és kristályüzletek között találjuk a Concorde tér közelében. Látogatásom során szerettem volna személyes véleményt alkotni róluk, és arra is voltam kíváncsi, hogy melyek azok a dekortárgyak, amelyeket szívesen látnék viszont akár saját lakásomban is. A feladat nem egyszerű, de izgalmas, hiszen minden darabnak hosszú és sajátságos története van. Lássunk is hozzá!
A már az Amerikai Egyesült Államokat, Belgiumot, Hollandiát, Németországot és Angliát is meghódító cég története 1863-ra nyúlik vissza, amikor is két limouisin-i iparos a porcelán asztali terítékek előtérbe kerülését megjósolva gyárat alapított. Műhelyeikben kiemelkedik egy tanonc, Léonard Bernardaud, aki húsz évvel később, a kereskedelmi szolgáltatások vezetőjeként csatlakozott a két alapítóhoz, akik aztán méltó örökösüknek ismerték e. 1900-ban megvásárolta az egész céget, amely felvette az ő nevét. Korszerű termelési eszközöket fejlesztett ki, új piacokat nyitott meg, különösen az Egyesült Államokban. Fiai, Jacques és Michel Bernardaud, leküzdve az 1929-es világválságot, tovább vitték a márkát, folyamatosan bővítve gyűjteményüket, neves művészekkel együttműködve. Bernardaud 2006-ban elnyerte a francia Gazdasági, Ipari és Foglalkoztatási Minisztérium védjegyét, a Living Heritage Companies (EPV) címkét, amelyet a nagy történelmi múlttal, innovációs képességgel és ritka know-how-val rendelkező kézműves francia vállalatok megkülönböztetésére hoztak létre.
A párizsi nagyszabású, pazarul berendezett üzletben a színkavalkád az első élményem. Amerre csak nézek, ismert művészek alkotásai köszönnek vissza a tányérokról, bögrékről, vázákról. Az elegancia és a minőség nem is kérdés! A sarokban jobbra Jeff Koons amerikai képzőművész, a pop kultúra egyik nagy alakjának lufira hasonlatos szobrainak miniatűrjei vonzzák a szemet. Nem lehet nem izgalomba jönni, amikor miniben meglátom a nagy művész híres alkotásait fényvisszaverő felületű porcelánból. Élénk színükkel szinte leugranak a polcról! Állítólag Koons a Bernardaud New York-i üzletében járva kapott kedvet ahhoz, hogy ismét porcelánnal dolgozzon. Miután a ház tulajdonosát megkereste, megegyeztek az együttműködésben, majd közösen létrehozták egyik eredeti ikonikus művének, a „Ballon Swan” kicsinyített porcelán másolatát. Az eredeti alkotást egy egyszerű, hattyú alakú lufiból modellezte Koons. A nagy, három méter magas monumentális szobor tükörrel csiszolt rozsdamentes acélból, átlátszó lakkal borított, amely öt egyedi változatban létezik: bíborvörös, piros, lila, kék és sárga. A hattyú alakja személyes jelentőségű a művész számára: ez volt az egyik első kerámiaszobor, amelyet Koons készített kilenc éves korában. Akkor még több mint másfél évébe telt, mire a madár nyakának sikerült elnyernie kecses alakját, megtalálni a megfelelő hajlásszöget. Hosszú kutatás, modellezés, csiszolási technikák, fényezés és lakkozás után a hattyú végleges formát öltött. A művész ezzel olyan kreációnak adott életet, amely a gyermekkor játékos dimenziójára utal, miközben áramvonalas és tükröző felülete a vágyat és a beleegyezést is kifejezi. Koons számára a „A Balloon Swan”, ha elölről nézzük, totemoszlopnak tűnik, férfias, profiljában viszont nőies. A Balloon Swan a klasszikus műveket idézi, szépséget és szexuális harmóniát közvetít.
Tetszik a porcelán gumi lufimajom, -nyúl vagy akár -kutya verziója is, amelyek szintén mind más és más szimbolikus jelentőséggel bírnak. Később egyéb izgalmas kollekciót is összehozott a Bernardaud és a művész, mint a Banality” és az ” Antiquity”, amelyek bármelyikét szívesen elfogadnám otthonomba. Koons- azért is szimpatikus művész számomra, mert elutasítja a szociális és kulturális fensőbbségtudatot, elfogadást közvetít a nagyközönség felé. Azt vallja, hogy bármilyen kultúrából is jöjjünk, művészetének mindenki számára elérhetőnek kell lennie, ezért szól tudatosan a nagyközönséghez. Művei láttán mindenki értsen azt, amit szeretne, ne legyen egyetlen olyan ember sem, aki zavarba jön, műalkotásait ne csak a felső tízezrek élvezzék. Egyik kedvencem a balerinás tányérja, amelyet két táncos lányt ábrázoló kis porcelánfigura ihletett, eredeti változata Koons egy 2,5 méteres monumentális szobra. A mű közvetíti a szépséget, a reményt és az önérvényesítést, míg a fényvisszaverő felület és a finom színárnyalatok az idővel és a metafizikával foglalkoznak.
Koons-nak korábban Párizsban több kiállítása is volt, a franciák jól ismerik, 2019-ben egy hatalmas tulipáncsokor-szobrot ajándékozott Párizs városának, ezzel is jelezve az amerikai emberek támogatását a 2015-2016-os terrortámadások emlékére.
Miro műveit szintén jóleső érzés viszont látni a tányérokon. Joan Punyet Miró, a jogutód unoka ugyanis azzal fordult a Bernardaud-hoz, hogy Miro műveit is vigyék át az étkészletekre. „Nagyapám szerette a kerámiát” – s a végeredmény határozottan örömteli étkezésre invitál bennünket a „Parler Seul” kollekcióval.
De haladjunk még tovább a neves alkotók között! A filmrendező David Lynch, Marjane Satrapi, Sophie Calle, ! Adam D. Tihany … Utóbbi egy magyar származású művész, aki a Beverly Hills, a Four Seasons és más luxushoteleknek, ultra luxus sétahajóknak tervez bútorokat, lámpatesteket és kiegészítőket. A Bernardaud háznak „Marie” névre hallgató lámpakollekciójával Tihany a nagyközönségnek is elérhetővé kívánja tenni az elérhetetlen szintű luxust. Dizájnja egyszerre extra modern és időtlen, kifinomult, el tudnám képzelni bármilyen stílusú enteriőrben! A kollekció egy lámpából, egy csillárból és falikarokból áll, matt felületű porcelánból, fehér mintázatokkal.
Nagyon jól mutatna egy asztalon a JR fotós és barátnője kezéről készült fotó, amely kifejezi szerelmüket. Limitált kiadásban kapható, szerintem fantasztikusan jó ajándékötlet házasságkötés vagy évforduló alkalmából.
Összegezve a Bernardaud márkát: képes dinamizálni azt a limoges-i porcelánt, amely lassan több mint két évszázada létezik, képes gyarapodni a mai napig. A vállalat a kezdetek óta sokféle kort megélt, különféle stílusokon ment át, kreációi a klasszikustól a legmodernebbekig terjednek, megtestesítik a francia luxus univerzumát, távol a tradicionális kliséktől, újra felfedezve önmagát. Nem szóltam még sem Olivier Gagnere Galerie Royale Bleu Nuit sem Delphos-i csodáiról, sem David Lych filozofikus történetet elmesélő tányérsorozatáról, amelyek mind-mind külön történetet érdemelnek, de egy következő részben ígérem, visszatérek.
