kézműves

Paris by night, top modèle, top musique, c’est féerique!… dúdolom még ma is a dalt, amit alig egy hete hallottam a Moulin Rouge-ban. Hosszú idő után most másodszorra is sikerült eljutnom ide. E mesés este alatt szerzett élményeim bízom benne, kedvet adnak hozzá, hogy felkeressétek, ha Párizsban jártok!

Még a Sorbonne-on tanultam, amikor először voltam itt családommal, emlékszem, gyermeki izgalommal álltunk a sorban, hogy bejussunk az exkluzív bálterembe. A múlt héten megismétlődött a csoda. Ezúttal a férjemmel jöttem el, hogy megünnepeljünk egy különleges alkalmat.

A közelben van parkoló, de jól megközelíthető metróval is, mi is ezt választottuk. A 2-es vonalon található Blanche nevű metróállomás kényelmes megoldás. Kiszállva már megpillantjuk a kabaré ikonikus szélmalmait. Fényes neonfényei az épületet azonnal felismerhetővé teszik az éjszakában.

 „A Moulin Rouge nem csupán egy kabaré, egy világ, ahol az álmok és a valóság találkoznak.”- írja róla Pierre la Mure francia író, Toulouse-Lautrec festőművészről szóló életrajzi könyvében. A regényt mindenkinek ajánlom egy párizsi út előtt, mert sok szó esik benne a Moulin Rouge– ról is, mely nagy hatással volt a korabeli művészekre, akik inspirációt merítettetk atmoszférájából. Lautrec híres plakátokat készített a hely számára (ezeknek az eredetijét az épületben láthatjuk is), munkái megidézik a tánc ritmusát és az akkoriban itt folyó pezsgő életet. Jane Avril, híres kánkán táncosnő, Lautrec egyik múzsája így jellemezte: „A Moulin Rouge-ban táncolni olyan volt, mint repülni. A közönség lelkesedése és a zene energiája felemelt, és minden este újabb és újabb magasságokba repített.” Valóban varázslatos lehetett.

A mulató 1889. október 6-án nyílt meg Joseph Oller és Charles Zidler tehetős vállalkozóknak köszönhetően,  akik a 19. századot jellemző számos háborút követő virágzó és békés időszakban, a Belle Epoque-ban váltak tehetőssé. A végtelen háborúk által elszegényedett és demoralizált párizsiak szórakozásra vágytak: a Moulin-Rouge éppen a legjobbkor jött. Ugyanebben az évben épült fel az Eiffel-torony is a híres párizsi világkiállításra.

1915-ben leégett, majd 1921- es újjáépítését követően Európa második legnagyobb mozijaként is üzemelt, mígnem az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő revüműsorok nyertek benne kizárólagosságot. 1951-ben avatták fel a mai formájában is megtalálható Belle Époque stílusban berendezett nagytermét, ami mérföldkő volt a történetében. Olyan neves művészek léptek fel színpadján, mint Edith Piaf, Frank Sinatra, Charles Aznavour, Liza Minnelli, Elton John és még sokan mások. 

Eleinte csak négy, majd nyolc, majd tizenkét táncos volt, míg ma már kilencven professzionális táncosból áll a társulat, minden este hatvanan lépnek színpadra! Napközben rendszeresen próbálnak, ilyenkor órákat kánkánoznak, koreográfiákat gyakorolnak be, este pedig várja őket a show! Egy-egy este alatt két előadás is lemegy, az első 9 órakor a másik 11 órakor kezdődik. Legtöbbjük gyerekkora óta balettozik, és egy álmuk teljesül be azzal, hogy itt dolgozhatnak. A társulat tagjai között 18 nációval találkozhatunk – ausztrálok, angolok, no és persze francia nemzetiségűek. A koreográfus Bill Goodson, a legnagyobbakkal, köztük Michael Jackson-nal és Diana Ross-al is együtt dolgozott.

Mindezeken túl a táncosokat tetőtől-talpig fel is kell öltöztetni. A több mint ezer kosztümért, strasszos ruháért és kalapokért, finom kesztyűkért huszonhárom öltöztető felel. Néhány utcasarokra a Moulin Rouge-tól található Caroline Valentin varróműhelye, ahol a látványos fellépőruhákat készítik.

A francia kézművesipar hagyományait életben tartva szakképzett varrónők helyben varrnak, hímeznek. Az elegáns és finom díszítésű flitteres ruhákat folyamatosan cserélik, hogy a minőségükből és eredeti állapotukból ne veszítsenek. Rendkívül ellenállóak, hogy bírják a nagy strapát.

Az örök divatot képviselő ikonikus és emblematikus trikolór kánkán ruhához nem kevesebb, mint kétszáz méter rojt kell, súlya több mint öt kiló! Külön műhelyben készítik a tollakat is, évente két tonna strucctoll szükséges az előadásokhoz.

Végül, a bőrből készült cipőket és csizmákat a Maison Clairvoy műhely készíti szintén tradicionális, kézműves eljárással. Minden egyes pár egyedi darab, rendkívül komfortosak.

A kabaré kívül, de főleg belülről lenyűgöző: a padlótól a falakig minden az ünneplést és a luxust szimbolizáló élénkpiros színű, csodálatos szecessziós dizájn csillárok szórják az aranyló fényt. Miután kabátjainkat a ruhatárban hagytuk, nem győzünk nézelődni: a falakon festmények és mozaikok a hely híres előadóira és ikonikus pillanataira emlékeznek. A nagyterem elegáns, vörös-fekete ajtaja felett egy tábla figyelmeztet: „Bál a Moulin Rouge-ban”! Készítettem néhány fotót, hogy a kivételes alkalom minden morzsáját megörökítsem.

Akárcsak gyermekként egy cirkuszi előadás előtt, ezen az exkluzív helyen átragad az izgalom. Bár a nagyterem több felújításon esett át, általános architektúrája jóformán változatlan maradt. A színpadot az eleganciát közvetítő vörös bársonyfüggönyök ölelik körül, a patkó alakban elrendezett ülőhelyek minden vendégnek kiváló rálátást biztosítanak.

Miután udvariasan a helyünkre kísérnek, a „Féerie” show-hoz járó jégbehűtött pezsgő vár fehér abroszos asztalunknál. A több, mint hatszáz néző a helynek megfelelően elegáns, én is igyekeztem a legjobban kinézni a fekete tűsarkúmban és egy csinos kis szoknyában, férjem a munkából érkezett öltönyben (a turistáknak öltözéke természetesen lezserebb). Egy koccintás, néhány szelfi és kialszanak a fények, megszólal a zene, és indul az egy óra negyven percnyi időutazás!

A dalok, az artisták és a különböző műsorszámok pörögnek egymás után, nem túlzás, egy igazi „haute couture” divatbemutatónak is a részesei lehetünk. Kortyolgatva a pezsgőt elmerültem a látványban és csak ámuldoztam! Ezt a helyet látni kell, kortól, nemtől függetlenül, mert egy életre szóló, személyes élményt kapunk itt, amit majd elmesélhetünk, átadhatunk a szüleinknek, a barátainknak, gyermekeinknek. Az ötödik generáció óta tulajdonos Clerico család működtet egy másik szórakozóhelyet is a Moulin Rouge mellett, annak közvetlen közelében (La Machine du Moulin Rouge) valamint egy bárt is. Ez utóbbit „Buborék bár” -nak hívják, azaz a „Bar à Bulles” franciául, amely bohém-sikkes dekorációjával több, mint egy bár, igazi Montmartre életérzést ígérő hely. Rejtett rooftop bárjából állítólag zavartalan kilátás nyílik a Moulin Rouge-ra. Vasárnaponként brunch-ot is kínálnak, eldöntöttük, hogy hamarosan felkeressük, beszámolok majd erről is Nektek!

A Moulin Rouge-ba a helyek rendkívül gyorsan elfogynak!

Ide kattintva tudtok a műsororra jegyet foglalni! Weboldalukhoz katt ide !

Webshopjukban is a rengeteg vagány dolgot lehet kapni, íme néhány kedvencem:

Ha tetszett ez a cikkem, akkor olvasd el ezt is: Egy természetes dekor Provence-ból

Megjegyzés: A cikkben szereplő fotók semmilyen módon nem másolhatók, nem reprodukálhatók és nem terjeszthetők, a képek jogtalan felhasználása jogi következményeket von maga után.