Akkor most jöjjön egy kis lakberendezés! Belmagasság, régiségek, tipikusan franciás atmoszféra: Lichelle Silvestry, a dél-amerikai belsőépítész legújabb felújítási projektje ez a kellemes hangulatú belvárosi párizsi otthon, amelyben az eleganciát és a kényelmet a modern bútorok és rusztikusabb darabok biztosítják. Nagyszabású! Fotó:Heidi Jean Feldman
Ebben az elegáns, modern és klasszikus elemek egyensúlyára építő párizsi otthonban Lichelle Silvestry, a Puerto Ricó-i belsőépítész kreativitásának köszönhetően minden tökéletesen megkomponált. Nem volt ez mindig így: az Eiffel-torony szomszédságában lévő otthonban fülledt szálloahangulatot keltő padlószőnyegek, idejétmúlt selyemtapéták, a vizes helyiségekben rózsaszínű szaniterek fényévekre voltak a mai hangulatos modern otthon képétől. A lakás teljes körű felújítását Lichelle-re bízták, aki azért hagyta el immár tíz éve szülővárosát, hogy a „Fények Városában” élhesse ki a szakma iránti szenvedélyét.
Kifinomult projektjeit mindig arról a kerületről nevezi el, amelyhez a lakás a legközelebb található, így ez a mostani, a „Chaillot” nevet kapta. Ebben az előkelő negyedben örökölte meg ugyanis Nicole és Daniel, egy vidékről a fővárosba költöző francia házaspár ezt a tágas párizsi lakást, amely jó adottságokkal és nem utolsósorban pazar kilátással is bír. Nappalijából és a fürdőszobából ugyanis nem másra, mint Párizs szimbólumára, az impozáns Eiffel-toronyra látni.
A majd százötven négyzetméter alapterület egy nagyvonalú előszobát, nappalit, home office-t, étkezőt, konyhát és három hálószobát foglal magába, amelyek többsége saját fürdőszobáva is rendelkezik.
Egy hosszú erkély, több mint három méteres belmagasság és a nagy ablakok fokozzák a tágasság érzetét. A falakon meghagyták az eredeti gipsz díszléceket, több szobában pedig előkelő régi kandalló díszeleg. Lichelle kora tavasszal vállalta aztaz ambíciózus kihívást, hogy rekord gyorsan, mindössze három hónap alatt felújítja és be is rendezi a lakást.
Az echte franciás környezetbe azonban egy kis amerikai hangulatot is csempészett: a semleges palettát ezért fekete színárnyalatok játéka töri meg, a modern elemeket pedig rusztikus darabok egészítik ki, meleg és hívogató hangulatot teremtve.
A terek így a nyugalom, a higgadtság és a könnyed kifinomultság érzését sugározzák, ahol minden családtag megtalálja a maga kedvenc sarkát.
Megjegyzés: A cikkben szereplő fotók semmilyen módon nem másolhatók, nem reprodukálhatók és nem terjeszthetők, a képek jogtalan felhasználása jogi következményeket von maga után.
Szeretnél átélni egy igazán exkluzív nyári estét mandarinfa alatt ücsörögve, kellemes kamarazenét hallgatva egy pompás mediterrán villa ezer gyertyafénnyel megvilágított kertjében? Dél-Franciaországban tudok egy helyet, ahol ez az élmény a Tiéd lehet!
A nyáron két tartalmas hetet töltöttem el délen. Bár a francia Riviéra számtalan mesés programot kínál, megérkezésünk után napokig csak a strandolást és az édes semmittevést élveztük. Majd szokás szerint mindketten to-do listát készítettünk, s míg férjem a sportolós programokat, addig én egy kevésbé ismert látványosságát helyeztem a top listám élére: a sziklás tengerpartjáról híres Saint-Jean-Cap-Ferrat–on található Villa Ephrussi de Rothschild-ot szerettem volna meglátogatni.
Mi autóval mentünk, így az odajutás nem okozott különösebb nehézséget, de a hely jól megközelíthető autóbusszal is. A villa parkolója már betelt, ezért egy pár percet még autóznunk kellett (az ingyenes parkolási lehetőséget táblákkal jelölik, nem lehet eltéveszteni), onnan pedig egy ingyenes kisbusz -franciául navett- vitt vissza bennünket a palotához. A kánikulában az emberről amúgy is folyik a víz, hála ennek a kisbusznak nem kellett a nőknek földig érő ruhában, tűsarkú cipőben, csatakosan a helyszínre érkezni. A viseletről annyit érdemes tudni, hogy illik csinosabban öltözni (a strandpapucsot mellőzni stb.). Mert ez a program arról is szól, hogy egy este erejéig Beatrice Rotchild grófnő bőrébe bújunk.
Amint a kisbusz letesz bennünket, elindulunk felfelé, a fák övezte úton. Az ég felé törő ciprusfenyők, ernyőfenyők, lombos pálmafák, egzotikus növények, olajfák békés nyugalmat árasztanak. A villa ugyanis egy domb tetőre épült, pazar kilátással a Cap-Ferrat-ra.
A „Les Nocturnes” kerti zenés műsor előtt és utána is bőven jutott idő bebarangolni a házat. Az empire stílusú belső terek mindegyike kifinomult ízlésű: a falakon gazdagon díszített gobelinek, aranyozott tükrök és az kristálycsillárok ékeskednek.
A villa története röviden a következő: Béatrice de Rothschild 19 évesen, 1883-ban ment feleségül Maurice Ephrussihoz, egy nála 15 évvel idősebb oroszországi párizsi bankárhoz, szülei barátjához. Maurice tékozló és nagy nőcsábász is volt (Béatrice-t is megbetegítette, nem is születhetett gyermeke), majd a család nyomására 21 évi házasság után hivatalosan szétváltak. Béatrice egy év múlva apja halálakor megörökölte a hatalmas vagyont, ekkor vásárolta meg a telket és látott hozzá álmai villájának felépítéséhez, amely hét évig tartott. Életét ezután Párizs, Deauville és Cap Ferrat között osztotta meg. 1934-ben tuberkulózisban halt meg Davosban.
A villa bebarangolása után következik a kert. Mintha csak egy romantikus mese szereplője lennénk, nem kevesebb, mint kilenc különböző tematikájú kert várt ránk. Valamennyit Béatrice de Rotschild álmodott meg, van japán kert apró hidakkal, bonsai fákkal, illatozó rózsakert mind mind egy külön felfedezésre váró világ.
A kert bejárása után, a koncert előtt sorba álltunk egy italért. Kedves látvány volt, ahogy körülöttünk az emberek a fűben piknik kosarakból falatozgattak.
Mi is leterítettük a pokrócunkat, onnan hallgattuk Mozartot. Az igazsághoz persze hozzá tartozik, hogy a szűk szoknyában nem volt túl kényelmes az ülés, de azért sikertült átélni a megnyugvás és a relaxáció pillanait. Felejthetetlen volt! Ahogy lassan besötétedett, a telihold és a csillagos ég látványától úgy éreztem, mintha egy időutazáson lennék.
Zenés esti előadásokat csak nyáron tartanak, legközlebb 2025. július 14. és augusztus 26. között, jövő nyár elején érdemes tájékozódni, amikor felkerül a részletes program és az árak is. Idén 35 € volt a belépő, de Villa és kert egész évben várja a látogatókat (a felnőtt jegy ára 17€, gyermek 12€ és családi jegy: 48€).
Az interneten találtam egy olyan Nizzából induló programot is a Get Your Guide honlapján, ahol egyetlen nap alatt, túravezető kíséretében felfedezhetitek a csodálatos kaktuszkertjéről is híres Èze-t, a milliomosok paradicsomát, Monacót, Cap Ferratot és a Villa Rothschildot is egyszerre.Erre ide kattintva tudtok jegyet foglalni. Persze ezekre a helyekre magunk is eljuthatunk, egy kis szervezés szükséges hozzá!
Megjegyzés: A cikkben szereplő fotók semmilyen módon nem másolhatók, nem reprodukálhatók és nem terjeszthetők, a képek jogtalan felhasználása jogi következményeket von maga után.
Az Olimpia után már egy másik izgalmas párizsi eseményre készülök. A Ritz Paris híres luxushoteljének nagyszabású aukcióján ezerötszáz darab ikonikus tárgy kerül kalapács alá hamarosan. A szeptemberi árverés minden egyes darabja annak az eleganciának és kifinomultságnak a hordozója, amely a Place Vendôme 15. alatt működő szállodát mindig is jellemezte, megidézve e mitikus épület 125 éves történelmét.
Hat évvel ezelőtt már sor került egy hasonló aukcióra, akkor a több mint 3500 bútorból és műtárgyból világrekordnak számító, 7,3 millió eurós bevétel született! Erre az ötcsillagos szálloda épületének 2012-2016 közötti átfogó felújítása adott alkalmat, amelynek során rengeteg szép régi tárgy vált feleslegessé .
A sikeren felbuzdulva idén szeptember 25-27. között újabb 1500 ingóság kerül kalapács alá. Étkészletek, ülőgarnitúrák, asztalok, lerakók, rézedények… a Ritz szálló univerzumának egy piciny részét viheti most haza bárki, aki részt vesz az egyedülálló eseményen.
Az árverésre bocsátott tárgyak egy része a Champs-Élysées-n található Marcel Dassault hotelben tekinthető meg 2024. szeptember 21. és 24. között, az értékesítésre ezúttal is az Artcurial művészeti aukciósházat kérték fel.
Még csak annyit lehet előre tudni az aukción szereplő tételekről, hogy közöttük lesz egy nagy, bőrrel kárpitozott ülőgarnitúra a Hemingway bárból, amely az egyik legfontosabb tétele az árverésnek. Ezen kívül még szép, a 20. század elejéről származó Christofle tálcák, rézedények, egy Haviland által szignált mesésen szép tányérszerviz, a szálloda címerével ellátott kristálypoharak, valamint egy ezüstözött Magnum pezsgősvödör is biztosan új gazdára talál. Ami várható, hogy a szeptemberi árverés néhány igazi dekorációs gyöngyszemet ígér.
De mitől is olyan különleges hotel a Ritz Paris? Az első kerületben olyan luxus ékszerüzletek szomszédságában található, mint a Chanel vagy a Van Cleef & Arpels. A történetéről érdemes tudni, hogy 1898-ban, az Eiffel torony és a Moulin Rouge megépülése után tíz évvel alapította a svájci César Ritz, Auguste Escoffier, híres francia séf közreműködésével. A luxusszínvonaláért hamar hírnevet szerzett lakosztályok a híres vendégek után kapták a nevüket.
Talán a legkülönlegesebb ügyfél a híres divattervező, Gabrielle, azaz Coco Chanel volt. Ő tette az elit számára szimbólummá a szállodát. Egyik lakosztályát 35 évig, élete végéig bérelte és „otthonának” is nevezte. Érthető módon, saját bútorokat és személyes tárgyakat is hozatott, hogy a maga módján rendezhesse be. A 188 négyzetméteres lakosztályban „szerény” 47 000 eurós díjért lehet éjszakánként ma megszállni.
További kuriózum, hogy a Ritz volt az első szálloda, ahol telefont vezettek be minden szobába, a lakosztályok saját fürdőszobával rendelkeztek és itt, az Imperiale lakosztályában szállt meg utoljára Diana, a wales-i hercegnő a végzetes autóbaleset előtt.
A szálloda 71 szobája és 71 lakosztálya a csendes luxust ötvözi a berendezése számos gyűjtői tárgyat és csecsebecsét rejt. Bár nem volt szerencsém őket kipróbálni, egy kevés személyes élményem van azért a szállodáról. Eddigi életem során, ahogy a Moulin Rouge-ban is, kétszer jártam ott, először nyolc éve, közvetlenül a hotel felújítását követően, mindkettő nagy élmény volt.
Belépve a szállodaajtón, luxus és elegancia fogad bennünket. Az első étterem a Bar Vendôme. Tökéletes találkozóhely egy stílusos étkezéshez, egy pohár pezsgőhöz vagy akár csak egy csésze teához. Az élmény olyan, mintha egy filmjelenet látnánk, ahol minden hibátlan.
Hét évvel ezelőtt, egy barátnőm nagyvonalú meghívásának köszönhetően jártam itt először, a frissen felújított szálloda megnyitását követően. Egy kávét rendeltem süteménnyel, a gyermekeim pedig nem túl eredeti módon, a „Ritz hamburgert” próbálták ki itt is. Több órát ücsörögtünk itt, jókat beszélgetve, közben a mosdóba menet bekukkantottunk a különböző termekbe, megcsodálva a szép berendezést a megannyi kitűnő részletet. Itt minden nagyszabású, az arany tükröktől, a perzsaszőnyeggel borított lépcsőzázaktól a mosdók aranyhattyú formájú csapjáig! Erre a teadélutánra a mai napig szívesen gondolok vissza, mert hétköznapi, földi halandóként nem mindennap juthatunk el ide.
Második alkalommal nemrégiben, férjemmel és Párizsba látogató barátainkkal próbáltuk ki a szálloda Hemingway bárját. Mivel nem foglaltunk előre, fél órás sorban állás után kaptunk asztalt. Amikor a függönyözött ajtón beléptünk a terembe, egyenest a múlt századba csöppentünk. A hely az amerikai író, Hemingway előtt tiszteleg, aki a 20-as években szintén gyakori vendége volt a Ritznek, és a szálloda állandó lakója is lett. Szelleme mintha ma is ott lebegne a falak között ebben a különleges atmoszférájú, intim teremben, mely nagyon népszerű a tősgyökeres párizsiak körében. Igazi gyöngyszem, történelem, művészet és gasztronómia találkozása.
Az apró bár falain történelmi relikviák, Hemingway emlékek. Az egyik asztalon egy koktél és egy könyv árválkodik… mint kiderült, ez volt Hemingway asztala! Kipróbáltuk két leghíresebb koktéljukat: a híres „Serendipity”-t (alma, friss menta, cukorszirup, Calvados és pezsgő kombinációja) és a Dry Martini-t, melyeket a bár legendás főmixere, Colin Peter Field, alkotott. De a Hemingway bár nemcsak a koktélokról szól, hanem a különleges hangulatról és a vendégekről is. Az intim, barátságos helyen könnyen szóba elegyedhetünk a szomszéd asztal vendégeivel, a mixerekkel… Ha Párizsban jársz, látogass el ide is!
Megjegyzés: A cikkben szereplő fotók semmilyen módon nem másolhatók, nem reprodukálhatók és nem terjeszthetők, a képek jogtalan felhasználása jogi következményeket von maga után.
Lichelle Silvestry, a Párizsban élő amerikai lakberendező tágas, legfelső emeleti lakást tervezett egy kanadai családnak hívogató, a nyugodt légkört előtérbe helyező funkcionális terekkel, tiszteletben tartva a legparóbb részletekben is az autentikus francia építészetet és stílust. Fotós: Heidi Jean Feldman
A kanadai házaspár divatszakmában dolgozó női tagja, Liz, az elmúlt 20 évben rendszeresen utazott Párizsba, ezen felül a nyári vakációkat is gyakran itt töltötte családjával. Ilyenkor Marais-ban, Párizs menő, boltoktól hemzsegő negyedében szállt meg. „Egy este, lefekvés előtt kinézve az ablakon, az udvaron túl egy gyönyörű lakásba láttunk be. Gyertyák világítottak, az asztalon borospoharak, tűz égett a kandallóban… Varázslatos látvány volt.” – meséli.
Apránként megérett bennük egy párizsi lakás vásárlásának terve, s férjével tavaly januárban az eladó ingatlanok között rátaláltak az igazira. „A nap, a csillagok és a hold tökéletesen egybeesett azon a napon, amikor az interneten böngészve megakadt a szemem Lichelle Silvestry belsőépítész munkáin.” – meséli Liz. 2023 januárjában találkoztak először, megvitatták a felújítás részleteit. Barátságos és természetes textúrájú otthon megtervezésére kérték fel, ami után a munkálatok hat hónapig tartottak.
Lichelle kifogástalan ízlése, részletekre való odafigyelése az utolsó sarokig mindenütt meglátszik. Egy több lakásra osztott 16. században épült valahai magánvilla részeként ez az otthon sokat megőrzött klasszikus, előkelő hangulatából.
A régi elemek – tölgyfa bejárati ajtó, vasmunkák, parketta, kőkandalló, mennyezeti fagerendák – felújítását követően az enteriőrök természetes anyagokkal – fa, juta, gyapjú, lenvászon –, világos színekkel és gazdag, földes árnyalatokkal születtek újjá, otthonos, hívogató érzéssel teltek meg. Hatalmas erőfeszítés volt a zongorát, egy klasszikus francia tűzhelyet és az értékes tükröt érintetlenül feljuttatni az egyenetlen és apró lépcsőkön a ház legfelső emeletére. Szerencsére minden sikeresen megtörtént.
A lakberendező jól láthatóan megtalálta a tökéletes egyensúlyt szeretett latin származása és párizsi életstílusa között. A végeredmény egy olyan otthon, amely kortárs, mégis időtlen vonzerőt áraszt, tökéletesen egyensúlyozva a hitelességet a finom modernséggel.
A Puerto Ricóban született, Párizsban élő amerikai tervező belsőépítészeti stúdiója több mint egy évtizede készít gyönyörűen kidolgozott tereket, időtlen enteriőröket, amelyek kifinomult ízléséről, valamint a kézművesség és a hitelesség iránti mély szenvedélyről tanúskodnak.
Az Aix-en-Provence szívében található családi ház kertje Morvant & Moingeon francia tájtervezők profizmusát dicséri. A terek elosztásától a növények beültetéséig jóformán a semmiből tervezték és valósították meg elképzeléseiket, hogy pihenésre, fürdésre, kikapcsolódásra egyaránt idilli hellyé váljon.
Korábban por és kavics, ma ívek, árnyékvitorlák, japán kőlépcsők, kőfalak, épített teraszok veszik körül a tipikusan Aix-en-Provence-i családi házat. A csoda, hogy ma minden szeglete mediterrán, mégis modern hangulatot áraszt, Yoran Morvant és Nicolas Moingeon francia kerttervezőpárosnak köszönhető. A ház újjáépítése után a telken mindössze egy júdásfát és néhány jelentéktelen növényt tartottak meg a tulajdonosok, akiknek szerencséjére a tervezők gyerekkori barátaik is, így gördülékenyen ment a munka.
A ház négy oldalát körülfogó, többé-kevésbé széles sávra kellett megoldást találniuk: az utcával érintkező északira, amely jelzi az ingatlan bejáratát, a keletire, amelyen át bejutunk a házba, az alacsonyabban fekvő délire, végül a legkeskenyebb nyugati sávra. A kerttervezők mindenhová más megoldást ötlöttek ki: az utcával érintkező részbe kaput és parkolót építettek, valamint egy utat alakítottak ki nagy kőlapokkal a ház megközelítéséhez.
A keleti oldalra tervezték a betonlap alapozású, fakeretes homokpályát a gyerekek játszóhelyéül, no és a petanque-partiknak, a Bejmat csempével borított teraszt könnyen mozgatható, modern étkezőrésszel és olvasásra, pihenésre szolgáló társalgót, mindkettő közvetlen kapcsolatban konyhával és nappalival, stílusukban harmonizálva a benti terekkel. A déli oldal fakerítéssel és üvegtáblával elválasztott kertjébe került kicsik és nagyok örömére a „strand”, dizájn nyugágyakkal komfortossá téve. Végül ott van a nyugati kertszeglet, a legkeskenyebb, amely inkább csak egy közlekedési sáv, padlóját bézs színű hengerelt kaviccsal töltötték fel.
Viaszbeton, kavicsos sétányok, lépcsők, terrakotta edények, párnázott kanapé, napozóágyak és a gondosan kiválasztott növényzet… Mindenfelől pozitív energia sugárzik, a lakók békére, egyensúlyra és harmóniára leltek, s a képeket nézegetve szinte mi is érezzük a szép provence-i kert fűszeres illatát.
Roquebrune-Cap-Martin-ban, pálmafák takarásában található a modern dizájn ikonjának tartott Eileen Gray tengerparti háza.Az általa tervezett csőbútorok ma is népszerűek, rengeteg gyártót inspirálnak.
Középkori várrom, szabadtéri színház, nyaranta megrendezett retró falusi bálok, meredek lépcsősorok, azúr tenger… a nem franciáknak nehezen kiejthető Roquebrune-Cap-Martin-nak különleges varázsa van. Itt találjuk az ír származású avantgárd építész-bútortervező, Eileen Gray tengerparti házát is, amely sokáig elhagyatott állapotban állt, és csak nemrégiben nyitották meg újra a nagyközönség előtt. Érdekessége, hogy a házban minden bútort egytől-egyig saját maga tervezett.
A ház a „Cap Moderne” nevű helyszín része, amely egy olyan épületegyüttes, ami áll Eileen Gray modern villájából („Villa E-1027”), a húsz évvel később mellé épített világhírű, francia autodidakta francia építész és bútortervező, Le Corbusier piciny faházából („Cabanon”), az általa létrehozott öt kempingegységből, valamint a „L’ Étoile” bár-étteremből.
Bár a vendéglő már régóta nem üzemel, korábban nagy sikernek örvendett a helyi lakosság körében. A vendéglőssel Le Corbusier szoros baráti viszonyban került, így az 1952-ben megengedte neki, hogy a telkén megépítheti aprócska, mintaszerű faházát, a „Cabanon”-t. Le Corbuser imádta ezt a mai ember számára szinte minden komfortot nélkülöző, ám millió egy ötletes megoldással felszerelt aprócska épületet, amit feleségével nyaralónak használtak a dizájner 1965-ben bekövetkezett haláláig, amikor is egy tengeri fürdőzés közben vízbe fulladt. A vendéglős beleegyezésével Le Corbusier három családot kiszolgáló szabványosított kempingegységet is épített a telekre, hogy tehetséges építészeket fogadjon nyaranta. Ezek a kicsiny, kompakt, nem rendhagyó építészeti elemmel teli épületek ma is nagyon érdekesek, és elsőként látogathatók a vizit során.
Térjünk végre rá Eileen Gray és Jean Bodovici ikonikus „E-1027”-es házának történetére, ami igen érdekes! Egy gyönyörű tengerpartra levezető sétaút-ösvény mentén helyezkedik el, a vizitre hónapokkal előtte kell helyet foglalni, mivel csak idegenvezetővel látogatható. 1926-ban Gray, aki akkorra hazájában már befutott képzőművész volt, beleszeretett a francia Roquebrune-Cap-Martin tengerparti városba. Szerelmével, Jean Badovicival közösen elhatározták, hogy terveznek ide egy sziklaparti nyaralót, mely menedékként távol tartja őket a nyüzsgő fővárostól. Már annak neve is érdekes, az „E-1027” Gray és Badovici nevét egyesítő kódra utal. A földet Gray választotta ki, és ő vásárolta meg, a ház pedig a 1930-as évek modernista építészetének tipikus példája lett. Első építészeti alkotásához hófehér külsőt választott, mivel építészetileg közös barátjuk, a később a szomszédos telekre költöző Le Corbusier ihlette.
Az E-1027 villában érdekes látvány tárul a látogató elé. A részben gólyalábas, geometrikus „L” alakú lapos tetős ház hosszan elnyúló ablakaival nyitott, szellős, mégis kompakt összhatást nyújt. Általános megjelenése a Le Corbusier által felállított új építészeti iránymutatást követi, belső elrendezését tekintve azonban eltér a túl hidegnek tartott, a kényelem rovására készült tervektől. A falakon elszórva, humoros feliratok vannak: „Jó idő”, „Utazásra invitál”, „Lassan lépj be!”, „Ne röhögj!”, „Érzékelés tilos!”, „Kalap”, „Párnák”, „Pizsama” stb. Eileen Gray szerint mindenkinek, még egy kis házban élőknek is képesnek kell lenniük arra, hogy szabadok, függetlenek maradjanak, ahol úgy érezhetik, hogy maguk vannak.
A vízszintes ablakok, melyek a homlokzatot teljes hosszában elvágják, egyenletesen világítják be a szobákat, a lapos tetőn tetőkertet is ki lehet kialakítani, ami teret ad a természetnek. Mindez előremutató modernitást jelentett, amelyet az anyagok megválasztásában is megtalálunk, mint például a vasbeton vagy a fémvázszerkezet, vagy akár a tengerészeti ihletésű korlát feltalálása, amelyet Badovicinak köszönhetünk. Ennél is érdekesebb, hogy Gray egyedül alakította ki a belső tereket és maga tervezte az összes bútort!
Mindezek ellenére, kapcsolatuk megromlásával Eileen Gray egyre inkább elidegenedett a helytől, és végül is csak néhány évig maradt a villában. 1931-től saját házat tervezett a szomszédos Menton magaslatain, és 1934-ben odaköltözött. Ettől fogva Badovici élt itt 1956-ban bekövetkezett haláláig. Barátja, Le Corbusier, akinek Cap Martin a nyári vakációinak helyszínéül szolgált, és közvetlenül a villa mellett építette fel saját menedékhelyét, megszokta, hogy gyakran felkeresi a villát. Gray-el történt szakításuk után Badovici nyolc fehér falat borított be Le Corbusier színes freskóival, amelyek közül némely máig fennmaradt a házban (Eileen Gray kifejezetten idegenkedett ezektől a freskóktól).
A villa később kézről kézre járt: 1960-ban egy Marie-Louise Schelbert nevű hölgy vásárolta meg Le Corbusier javaslatára, aki öreg korában az orvosának adományozta a házat. Az orvos nem foglalkozott a ház fenntartásával, és az értékes bútorokat 1991-ben árverésen eladta, annak ellenére, hogy az épület 1975-ben a műemléki kiegészítő leltárba került. Halála után az elhagyatott házat 1998 júniusában kábítószeresek foglalták el illegálisan és súlyosan megrongálták. 1999-ben aztán az önkormányzat megbízta Renaud Barrès építészt, hogy kezdje meg a helyreállítást, és minden árverésen eladott bútort kutasson fel.
Az állapotromlás megállítása érdekében az állam megindította a műemlékké minősítési eljárást, amely 2000-ben sikeresen zárult le. A ház helyreállítása akkoriban javaslat szintjén maradt, mert a tervezett költségvetést az önkormányzat visszautasította, túl drágának és hiányosnak ítélte. 2003-ban azonban újabb építészek javaslatot tettek a ház helyreállítására, amely magában foglalta az összes bútor és belső tér felújítását, erre az önkormányzat végül 2004-ben rámondta az igent. Ám az elvégzett munka minősége kérdéseket vetett fel: a ház a telek végleges átadása után szinte megközelíthetetlen volt, a helyreállított acél rozsdásodott, a falak megrepedtek, a házba beesett az eső… Több nagy nemzetközi újság, mint a The Guardian, The Wall Street Journal, The New York Times is beszámolt róla, hogy jelentős hibák vannak az építészeti helyreállításban.
2013-ban aztán kijavították a hibákat, és létrehozták a Cap Moderne egyesületet, amely jelentős higiéniai munkákat és műszaki tanulmányokat végzett. Rekonstruálták az összes hiányzó bútort, beleértve a fürdőszoba hiányzó berendezéseit és a kertet is. A végül 2021-ben befejeződött projekt lehetővé teszi számunkra, hogy olyannak lássuk a házat, amilyen az az elkészültekor volt, minden bútorával és berendezésével és a projekt ezt követően számos építészeti díjat is nyert.
Kétségtelen, hogy a nagyrészt férfiak által uralt művészeti univerzumban Eileen Gray az avantgárd nőiességet testesíti meg. Bár élete során küzdött is az ismertté válásért, csőbútorai ma a dizájn igazi ikonjai közé tartoznak: a Transat és Bibendum foteljei, a „Centimeter rug”, az állítható kör alakú lerakója és étkezőasztala most is rendkívül modernül hatnak bármely stílusú enteriőrben. Nemcsak hogy szépek, de a legtöbb bútor ergonomikus és állítható magasságú is.
A kertet és a telkeket 2000. március 27-i rendelettel műemlékké minősítették és megkapták a „XX. század öröksége” címkét.
Már önmagában a pazar kilátásért is megéri eljönni ide, a végtelenbe nyúló partokat és a sziklákon kiépült települések látványát sosem fogunk tudni elfelejteni. A látogatásokat az idegenforgalmi irodán keresztül történő foglalás alapján szervezik, itt foglalhattok rá jegyet. Kis csoportokban, francia vagy angol nyelvű idegenvezetővel lehet bejutni és érdemes hónapokkal előre foglalni!
Nemes faanyagok, kék és sárgaréz árnyalatok játéka és néhány dizájnbútor kombója ruházza fel karakterrel és könnyedséggel az egykor echte klasszikus stílusú, ám mára ultra trendi párizsi lakás enteriőrjét. A szofisztikált végeredmény a dinamikus lakberendezőpáros alapította Cocottes Studionak köszönhető. Fotó: YohannFontaine.com
Már első ránézésre is látszik, hogy francia enteriőrben járunk. A hamisítatlan Haussmann-i lakás magas mennyezettel, márványkandallóval, díszlécekkel és halszálkás parkettával gyönyörű keretet ad a modern dekornak: szövet és bársonyfotelek és székek, elegáns konzolok teremtenek időtlen eleganciát. A 180 négyzetméteres otthont a tősgyökeres párizsi Estelle és Vincent, egy negyvenes éveiben járó pár lakja két kisfiúkkal. Családi örökségként jutottak a konyhából, nappaliból, két hálóból és fürdőből álló ingatlanhoz, amely a felújítás előtt évek óta lakatlanul állt, ám nem volt túlságosan rossz állapotban.
Az ablakokból lélegzetelállító kilátás nyílik Párizsra, de nem ez az egyetlen érték, ami vonzóvá teszi: déli fekvésének köszönhetően a nagy ablakokon keresztül árad be a természetes napfény. A házaspárnak kevéssel második gyermekük születése után nyílt meg a lehetőségük arra, hogy belefogjanak a lakás saját ízlésre formálására. Az általuk nagyra értékelt Cocottes Studio segítségét kérték a felújításhoz, akinek munkáival lakberendezési lapokban találkoztak.
„Először egy 2D-s tervben dolgoztunk az ügyfelek specifikációinak megfelelő szerkezetátalakításon, majd 3D szoftverrel életre keltettük a projektet. Együtt választottuk ki a felhasznált alapanyagokat és egymáshoz illő színeket, bútorokat.” – meséli magazinunknak Alexandra Boullé, felelős belsőépítész.
A lehető legtöbbet megőrizve a nagypolgári lakás varázsából, kiemelték a díszléceket, kandallót és minden olyan eredeti részletet, amelyek örök értéket képviselnek.
Nem kevés bontási munkát is végeztek, felújították a villany- és vízvezetékeket és néhány nyílászárót, csak a parketta őrzi a lakás vintage varázsát, a elrendezést tekintve pedig két nagy kihívással kellett megküzdeni: hogyan tegyék tágasabbá a konyhát és hálószobákat.
A visszafogottság és a színek szerelmeseiként a tulajdonosok a kék és a sárgaréz elemet vitték végig a lakáson, és a hat hónapos munka végeztével boldogan konstatálták: legfőbb óhajuk teljesült, sikerült megőrizni a lakás lelkét.
A Saint James Paris sikkes univerzuma önmagában megér egy vizitet. A főváros egyetlen kastélyszállójaként is üzemelő hotel a francia lakberendező, Bambi Sloan enteriőrjeinek köszönhetően a luxus ígéretével kecsegtet.
A Champs Elysees és a Bois de Boulogne közelében, Párizs elegáns 16. kerületében, diszkréten a lakóházak között megbújva találjuk a fenséges Saint James Paris-t. A neoklasszikus stílusú épületben nyüzsgéstől mentes béke honol. Egy közeli családtagomat szoktam ide elkísérni, aki több évtizede klubtag, néha ebédelünk a bárban, néha csak kávézunk a télikertben. A miliő csendes, visszafogott, a kiszolgálás figyelmes és udvarias.
A nagy presztízsű párizsi magánkúria a tehetséges és atipikus francia lakberendezőnek, Bambi Sloan-nak köszönhetően nemrég teljesen új arculatot kapott. Fehér lappal a kézben, ő volt az, aki ezt az ékszerszerű épületet az elegancia, a humor és a fantázia bámulatos ötvözetével átvarázsolta, tipikusan franciás dizájnmegoldásokkal.
Egy alapítvány, egy klub…
A kastélynak történelmi múltja van. Párizs első repülőterének helyén, ahonnan anno a hőlégballonok felszálltak, 1892-ben megalakult a Thiers Alapítvány. Élise Thiers, a Francia Köztársaság volt elnökének özvegye elhunyt férje emlékének kívánt tisztelegni vele. Célja az volt, hogy a tudásukkal és szellemiségükkel kitüntetett fiatalok ebben az épületben lakhassanak, amíg tökéletesítik magukat olyan felsőoktatási tudományokban, mint a filozófia és történelem.
Így az alapítvány 1893-tól 1980-ig körülbelül 450 bennlakásos diáknak adott szállást. 1986-ban egy angol üzletember, Peter de Savary vásárolta meg a kastélyt, és alakította privát klubbá, amely után a helyszín a vállalkozók kiváltságos találkozóhelyévé vált: a Saint James Clubot 1987 májusában avatták fel. A létesítményt 1991-ben azután egy francia család vásárolta meg, amely már két négycsillagos szállodát is birtokolt Párizsban, a „Relais Christine”-t Saint-Germain des Prés-ben és a „Le Pavillon de la Reine”-t a nagyon romantikus Place des Vosges-on. Ő nevezte át a helyet „Szent Jakab Párizsnak”.
Mivel az intézmény önálló szállodaként is üzemel, nincs szükség klubtagsági kártyára, hogy bármelyikünk előtt megnyíljon e különleges hely. Éjszakára bőven van választék: budoár szobák, superior és luxus szobák keverednek három kategóriájú lakosztállyal. Ha pedig túlzottan fűt bennünket a romantika, és pénztárcánk is megengedi, lefoglalható akár a „Pavillon d’Amour”, a független luxusvilla, ami persze nem adatik meg bárkinek.
A 48 szoba és lakosztály eléréséhez fenséges hallon és diszkrét megvilágítású folyosókon át vezet az út.. Utóbbiak tágasak, egy mesés szökőkútra vagy a kertre néznek, és valamennyi másképpen díszített: színes falvédők, stílusos bútorok, régi vagy kortárs festmények borítják a falakat.
A legfelső emeleten, a hatalmas üvegtető alatt tíz hálószoba a télikertre néz. Mindegyikhez saját, fából készült asztalokkal és fotelekkel berendezett terasz tartozik, amelyet bambusz függönyök és falvédők választanak el a többitől.A falakat borító tapétákon műfajok, korszakok precíz és különösen teátrális ízléssel keverednek.
A vendégek igénybe vehetik a szaunával, pezsgőfürdővel és különféle fitneszgépekkel felszerelt Guerlain spa-t is, amely exkluzív Guerlain kezelések széles választékát, úszómedencét, hammamot, pezsgőfürdőt és edzőtermet kínál (ezt még nem volt módom ezidáig kipróbálni).
A Saint James Club fürdője egy igazi oázis, félúton Kelet és Nyugat között, budoárszerű kezelőszobáival és két gőzfürdőjével. A Maison Guerlain rendkívül innovatív, szakértő kezek által kezelt termékei mind a nők, mind a férfiak örömére szolgálnak (lehet dupla masszázst is rendelni pároknak!). Egy csillárral és parkettával díszített edzőterem – mert a luxus mindenütt jelen van – kardio- és súlyzógépekkel egészíti ki a Saint James kínálatát.
Egyedülálló hangulat… A bár-könyvtár külön megér egy misét, még ha közben a bartender által készített koktélt kortyolgatjuk is.
Többfogásos ebédre vágyunk? A francia ínyencségeket és különleges elnevezésű fogásokat felszolgáló étterem egy nagy, kertre nyíló helyiség, lélegzetelállítóan szép tapétával, bukolikus, letisztult dekorációval, asztalokkal berendezve. A vendégek örömét tízszeresére növeli ez a pompás, a régi korok varázsát megőrző étkező… abszolút szemet gyönyörködtető.
A 2007-ben Jean-Luc Rocha, Meileur Ouvrier de France (MOF) séf által vezetett Saint James Club étterem természetesen Michelin-csillaggal is rendelkezik. Nem kétséges: a haute cuisine területén vagyunk.
A Saint-James egyike tehát azoknak a meglehetősen bizalmas és ritka címeknek Párizsban, amelyet érdemes ismernünk. Bármi legyen is a látogatás oka, nászút, üzleti vagy szabadidős tevékenység, az élmény emlékezetes marad!
A Saint James Club-ban királyi vagy királynőhöz fogható fogadtatásban lesz részünk, mert a hely tele romantikával, igazi luxus élményt nyújt, ahová – akárcsak egy teázásra – mindenképp érdemes betérni a Párizsba látogatóknak, de mindenkinek, akik intimitásra vágyik egy elegáns környezetben.
Ha bármi kérdésed van, szívesen segítek több információhoz jutni. Küldj nekem mailt erre a címre: franciadekor@gmail.com
Párizsban, a nyüzsgő Saint-Martin-csatorna mentén található ez a 85 négyzetméteres lakás, amely hosszú idő után az Atelier FB, francia tervezőcsapat ötletei mentén mára nemcsak hogy visszanyerte eredeti, nagyvonalú állapotát, de innovatív megoldásai a jövő trendjét vetítik elő.
A klasszikus megoldásokkal ellentétben a konyhasziget innovatív, rácsos lécfa burkolata a lakás több pontján is visszaköszön, egységesítve az enteriőrök összhatását.
Párizs jómódú 10. kerületében járunk, a divatos bárok, borozók, hangulatos éttermek bohém tömegeket vonzanak. A környező sugárutakon 19. századi bérházak, színházak, üzletek és vintage butikok sorakoznak, a turisták pedig a közeli, a terület nevét adó, a XIV. Lajos tiszteletére 1674-ben épített Diadal- ívhez látogatnak. Az utcafrontra néző 85 négyzetméteres lakás is ebben a kerületben található, annak egy csendesebb részén. Tulajdonosai rossz állapotban vásárolták meg, az ingatlan eredetileg két különálló, meglehetősen barátságtalan lakásra volt felosztva, igénytelen kialakításokkal. Az átfogó átalakításoknak köszönhetően mára modern arculatot nyertek az enteriőrök.
A helyiséghez igazított homogén világítás kellemes légkört teremt, a lakás több pontján is. Ügyesen elhelyezett reflektor szerű spotlámpaszerelvények és mindenelőtt nagyon szép és nemes dizájn lámpák találhatók.
Egy nyitott konyhával és egy központi szigettel kibővített nagy nappali, két hálószoba, egy tágas fürdőkáddal és nagy, csempézett zuhanyzóval ellátott fürdőszoba, mosókonyha és egy öltözőszekrényes előszoba alkotja a megújult lakást.
Akár egy hajó, a konyhasziget különleges formájával és rácsos faburkolatával igazi különlegessége a lakásnak. Az időtlen elegancia jegyében halszálkás, vagy ahogy a franciák hívják, magyar pont lerakású parketta szinte megvilágítja a szobát és extra mélységet ad a térnek. Ez a parkettaminta tökéletesen lerakva iránymutató a fényhez, a múlt és a ma legszebb otthonaiban alkalmazott.
A munkálatokat egy tapasztalt és dinamikus elképzelésekkel rendelkező lakberendezőre, Florian Bochard-ra és csapatára bízták a lakók, akik zöldkártyát kaptak a színek, geometrikus minták, csempék, anyagok, kiválasztására.
Csak a fürdőszoba mennyezete hófehér, a pepita csempék mellett a sárga fokozza a kontrasztot. A lakberendező jó ötletnek tartotta feldobni a szép, matt fekete rozsdamentes acél zuhanyzó falát sárga csempével, de a nap színe visszaköszön még a kiegészítőkön is.
A nappaliban az elegáns hatás kedvéért stukkókat is építettek körbe a plafonra, amelyek korábban nem léteztek, mivel az épület nem Haussmann stílusú, kevésbé nagypolgári.
A mélybarna-vörös színű égetett szienna falfesték karaktert kölcsönöz a helyiségnek, miközben megőrzi a lágy és megnyugtató légkört, ami a pihenéshez létfontosságú. A mustársárga színfoltok a lakás több pontján is előfordulnak. Ez egy olyan „körülölelő” szín, ami szinte mindenhez illik.
„A lakás sok viharon és bonyodalmas építkezési folyamaton ment keresztül – kaotikus kivitelező, az épület felújítás alatt állt, gyenge pincealapozás stb.), de végül büszkék vagyunk az eredményre, és ami még fontosabb, hogy az mindenben megfelelt a megrendelőink elvárásainak.” – nyugtázza vidáman Florian, akinek várjuk következő szép munkáját.
A Florian Bochard alapította Atelier FB mindenekelőtt egy több mint 15 éve tartó „emberi kaland” építészek, belsőépítészek között, akiknek lakás-,iroda és étteremfelújítási projektjei Franciaországon túl egészen Sanghajig terjednek.
Közeleg a nyár, ezért fő témánktól, a francia manufaktúráktól és enteriőröktől kissé elkalandozva egy figyelemreméltó francia kert megcsodálására invitállak Benneteket. Akárcsak egy különleges művészeti alkotás, ebben az Aix-en- Provence-i kertben a legkevésbé sincs helye az improvizációnak. Tervezéséhez különleges tudásra volt szükséges, sikerét pedig azzal mérhetjük le, hogy egyszerűen öröm bárkinek is rátekinteni!
zone d’épandage
Ahol nem számolva az órákat, kipihenhetjük a fáradalmakat, feltöltődhetünk az elkövetkezendő időszakra – szólt az ügyfelek kérése a Yoran Morvant és Nicolas Moingeon kreatív és szakmáját szenvedélyesen szerető francia tervezőpáros felé.
Füvesítettek és egy kavicsos teret is kialakítottak, ahol valósággal grafikai elemként ható kontrasztos növények hoznak színt és otthonosságérzetet a térbe
Legyen szó modern, klasszikus vagy minimalista megvalósításról, a stílusos kertek mindig egy adott életfilozófiát türköznek. Kialakításuk sikere feltételezi az egyensúlyra, harmóniára és egyediségre való törekvést, hozzáadva egy bizonyos pluszt az esztétikai megjelenéshez. Ez a plusz pedig nem más ebben a dél-franciaországi kertben, minthogy teljesen személyre szabott, az adott telekre elképzelve és a lehető legjobban beillesztve a környezetébe.
Az ügyességen túl természetesen nagy szakmai tudásra is szükség volt, hogy Nicolas és Yoran a funkcionális és komfort szempontjain túl hihetetlenül fejlett művészi érzékükkel a legkülönfélébb esztétikai megoldásokat alkalmazhassák.
„Egy telek minél nehezebben kezelhető, minél megszelídíthetetlenebb és vadabb, annál egyedibb” – vélik. Ebben a munkában egy fiatal házaspár ezer négyzetméteres, kissé lélektelennek tűnő mediterrán kertjét kellett megtervezni medencével, modern szellemben.
Ebben a munkában egy fiatal házaspár ezer négyzetméteres, kissé lélektelennek tűnő mediterrán kertjét kellett megtervezni medencével, modern szellemben
Az eredeti medence és terasz túl kicsi volt, utóbbi teljesen kihasználhatatlan, hiányoztak a praktikus felületek, az összeköttetés a házzal. A padlóburkolat öreg és sérült anyagokból állt, a medence melletti kis ház stílusa sem volt megfelelő, a gépkocsi parkolóhelye viszont túl nagy helyet foglalt el a kertből.
Mindössze néhány hónap alatt legyőzték a nehézségeket, kialakítva egy kortárs szellemű mediterrán hangulatot, nagy terasszal, sötét-szürke medencefedéllel és egy sor grafikus és kontrasztos növénnyel a megrendelők legnagyobb megelégedésére.
Évek óta csiszolva stílusukat, a tervezőpáros sok sikeres projektet valósított már meg a modernitás, tradíció és mediterrán hangulat tökéletes ötvözésével.
Üdvözöllek a blogomon, amely a francia dizájn és "Art de vivre" kínálatából számomra inspiráló ikonikus és kortárs különlegességeket mutatja be Nektek!