Akkor most jöjjön egy kis lakberendezés! Belmagasság, régiségek, tipikusan franciás atmoszféra: Lichelle Silvestry, a dél-amerikai belsőépítész legújabb felújítási projektje ez a kellemes hangulatú belvárosi párizsi otthon, amelyben az eleganciát és a kényelmet a modern bútorok és rusztikusabb darabok biztosítják. Nagyszabású! Fotó:Heidi Jean Feldman
A nappaliban lenyűgöző míves, patinás márványkandalló teremt franciás kifinomultságot a vászonhuzatú kanapék, gyapjúszőnyeg, márvány dohányzóasztalkák és bronz lerakók társaságában.
Ebben az elegáns, modern és klasszikus elemek egyensúlyára építő párizsi otthonban Lichelle Silvestry, a Puerto Ricó-i belsőépítész kreativitásának köszönhetően minden tökéletesen megkomponált. Nem volt ez mindig így: az Eiffel-torony szomszédságában lévő otthonban fülledt szálloahangulatot keltő padlószőnyegek, idejétmúlt selyemtapéták, a vizes helyiségekben rózsaszínű szaniterek fényévekre voltak a mai hangulatos modern otthon képétől. A lakás teljes körű felújítását Lichelle-re bízták, aki azért hagyta el immár tíz éve szülővárosát, hogy a „Fények Városában” élhesse ki a szakma iránti szenvedélyét.
A nappali fókuszpontja az antik aranykeretes,1800-as évekbeli tükör, ám a modern asztalkák, kanapék, a trendi gyapjúszőnyeg és finom lakástextilek kortárs hangulatot csempésznek az enteriőrbe.
Kifinomult projektjeit mindig arról a kerületről nevezi el, amelyhez a lakás a legközelebb található, így ez a mostani, a „Chaillot” nevet kapta. Ebben az előkelő negyedben örökölte meg ugyanis Nicole és Daniel, egy vidékről a fővárosba költöző francia házaspár ezt a tágas párizsi lakást, amely jó adottságokkal és nem utolsósorban pazar kilátással is bír. Nappalijából és a fürdőszobából ugyanis nem másra, mint Párizs szimbólumára, az impozáns Eiffel-toronyra látni.
Nappali részlet
Párizsban ritkán találkozunk erkélyes fürdőszobával, ezúttal ilyet is láthatunk.
Az óriási alapterületű helyiség úszik a napfényben, berendezése nagyszabású: hatalmas üvegfal mögött kialakított járható zuhany és szabadon álló fürdőkád.
A majd százötven négyzetméter alapterület egy nagyvonalú előszobát, nappalit, home office-t, étkezőt, konyhát és három hálószobát foglal magába, amelyek többsége saját fürdőszobáva is rendelkezik.
Tökéletesen harmonikus a hálószoba! A nude és fáradtrózsaszínbe hajló paletta nőies hangulatot teremt, és innen sem hiányozhatnak a virágok, amely a francia stílus egyik eleme.
Egy hosszú erkély, több mint három méteres belmagasság és a nagy ablakok fokozzák a tágasság érzetét. A falakon meghagyták az eredeti gipsz díszléceket, több szobában pedig előkelő régi kandalló díszeleg. Lichelle kora tavasszal vállalta aztaz ambíciózus kihívást, hogy rekord gyorsan, mindössze három hónap alatt felújítja és be is rendezi a lakást.
A lakás központi csomópontja a gyönyörű előtér, amely összeköti az étkezőt, a nappalit, a home office-t és a fő hálószobát, egyúttal elegáns és nagyszabású vendégfogadó is. A hófehér háttér a sötét búto- rokkal drámai hatást kelt.
Az echte franciás környezetbe azonban egy kis amerikai hangulatot is csempészett: a semleges palettát ezért fekete színárnyalatok játéka töri meg, a modern elemeket pedig rusztikus darabok egészítik ki, meleg és hívogató hangulatot teremtve.
Panorámatapéta és egyedi készítésű óriási tölgyfaasztal dobja fel a párizsi mércével is tágas konyhát. A letisztult stílusú, plafonig érő modern fa konyha- bútor mindent elnyel és elrejt, így a hűtőt is. Szép kiegészítő az egyedi, antik hatású hullámzó sárgaréz csillár. Imádjuk!
A terek így a nyugalom, a higgadtság és a könnyed kifinomultság érzését sugározzák, ahol minden családtag megtalálja a maga kedvenc sarkát.
Lichelle Silvestry, a Párizsban élő, Puerto Ricóban született amerikai tervező belsőépítészeti stúdiója több mint egy évtizede készít gyönyörűen kidolgozott tereket, időtlen enteriőröket, amelyek kifinomult ízléséről, valamint a kézművesség és a hitelesség iránti mély szenvedélyről tanúskodnak. www.lichellesilvestry.com
Megjegyzés: A cikkben szereplő fotók semmilyen módon nem másolhatók, nem reprodukálhatók és nem terjeszthetők, a képek jogtalan felhasználása jogi következményeket von maga után.
Szeretnél átélni egy igazán exkluzív nyári estét mandarinfa alatt ücsörögve, kellemes kamarazenét hallgatva egy pompás mediterrán villa ezer gyertyafénnyel megvilágított kertjében? Dél-Franciaországban tudok egy helyet, ahol ez az élmény a Tiéd lehet!
Villa Ephrussi de Rothschild a naplementében
A nyáron két tartalmas hetet töltöttem el délen. Bár a francia Riviéra számtalan mesés programot kínál, megérkezésünk után napokig csak a strandolást és az édes semmittevést élveztük. Majd szokás szerint mindketten to-do listát készítettünk, s míg férjem a sportolós programokat, addig én egy kevésbé ismert látványosságát helyeztem a top listám élére: a sziklás tengerpartjáról híres Saint-Jean-Cap-Ferrat–on található Villa Ephrussi de Rothschild-ot szerettem volna meglátogatni.
Bíztam benne, hogy egy varázslatos esténk lesz, és igazam lett! Mert ha létezik hely, ami képes visszarepíteni az embert a múlt luxusának a nyomába, akkor az 1900-as évek elején épült villa mindenképpen ilyen.
Mi autóval mentünk, így az odajutás nem okozott különösebb nehézséget, de a hely jól megközelíthető autóbusszal is. A villa parkolója már betelt, ezért egy pár percet még autóznunk kellett (az ingyenes parkolási lehetőséget táblákkal jelölik, nem lehet eltéveszteni), onnan pedig egy ingyenes kisbusz -franciául navett- vitt vissza bennünket a palotához. A kánikulában az emberről amúgy is folyik a víz, hála ennek a kisbusznak nem kellett a nőknek földig érő ruhában, tűsarkú cipőben, csatakosan a helyszínre érkezni. A viseletről annyit érdemes tudni, hogy illik csinosabban öltözni (a strandpapucsot mellőzni stb.). Mert ez a program arról is szól, hogy egy este erejéig Beatrice Rotchild grófnő bőrébe bújunk.
Lábunk előtt a tenger látványa a ringatózó hajókkal
Amint a kisbusz letesz bennünket, elindulunk felfelé, a fák övezte úton. Az ég felé törő ciprusfenyők, ernyőfenyők, lombos pálmafák, egzotikus növények, olajfák békés nyugalmat árasztanak. A villa ugyanis egy domb tetőre épült, pazar kilátással a Cap-Ferrat-ra.
A Rothschild nevet hallva azonnal mindenkinek a luxus jut az eszünkbe, és nem véletlenül: nem is választhattak volna ennél szebb helyszínt!
Nem bírtam ki, hogy ne álljunk megy egy szelfire az idilli látkép előtt
A hely napközben is látogatható, ám nyaranta (július közepétől augusztus végéig) hétfőn és kedd esténként nyolctól éjfélig zenés program várja a látogatókat
A kovácsoltvaskapun belépve egy másik világba csöppenünk: a fehér zsalugáteres olasz reneszánsz palotát idéző villa rózsaszín falaival akár egy mesebeli királylány kastélya
A „Les Nocturnes” kerti zenés műsor előtt és utána is bőven jutott idő bebarangolni a házat. Az empire stílusú belső terek mindegyike kifinomult ízlésű: a falakon gazdagon díszített gobelinek, aranyozott tükrök és az kristálycsillárok ékeskednek.
A francia rokokótól az itáliai barokkig minden szoba más-más stílusú
A nagy boltívek kicsit emlékeztetnek a spanyolországi, granadai házakra
A villa története röviden a következő: Béatrice de Rothschild 19 évesen, 1883-ban ment feleségül Maurice Ephrussihoz, egy nála 15 évvel idősebb oroszországi párizsi bankárhoz, szülei barátjához. Maurice tékozló és nagy nőcsábász is volt (Béatrice-t is megbetegítette, nem is születhetett gyermeke), majd a család nyomására 21 évi házasság után hivatalosan szétváltak. Béatrice egy év múlva apja halálakor megörökölte a hatalmas vagyont, ekkor vásárolta meg a telket és látott hozzá álmai villájának felépítéséhez, amely hét évig tartott. Életét ezután Párizs, Deauville és Cap Ferrat között osztotta meg. 1934-ben tuberkulózisban halt meg Davosban.
Béatrice de Rotchshild jószemű műgyűjtő volt
Finoman faragott bútorok, díszes szőnyegek, festmények mind-mind a luxust és kifinomultságot tükrözik
Halála előtt egy évvel a hét hektáros földterületet, a villával és összes gyűjteményével – mintegy 5000 műtárgyat – az Académie des Beaux-Arts-ra hagyta
A különleges régiségektől hemzsegő szalonban minden tárgynak külön története van
A villa bebarangolása után következik a kert. Mintha csak egy romantikus mese szereplője lennénk, nem kevesebb, mint kilenc különböző tematikájú kert várt ránk. Valamennyit Béatrice de Rotschild álmodott meg, van japán kert apró hidakkal, bonsai fákkal, illatozó rózsakert mind mind egy külön felfedezésre váró világ.
Játékos szökőkutak, rózsaszín és fehér azáleák szegélyezik a kanyargó utakat
Egy részlet a spanyol kert buja növényzetéből
Az este csúcspontja a hangverseny volt, melyet a szökőkút vízsugarainak játéka is kísért
Mint minden nyáron, a „Les Nocturnes” ezen az estén is világhírű szerzők műveit vette műsorára
A kert bejárása után, a koncert előtt sorba álltunk egy italért. Kedves látvány volt, ahogy körülöttünk az emberek a fűben piknik kosarakból falatozgattak.
Mi is leterítettük a pokrócunkat, onnan hallgattuk Mozartot. Az igazsághoz persze hozzá tartozik, hogy a szűk szoknyában nem volt túl kényelmes az ülés, de azért sikertült átélni a megnyugvás és a relaxáció pillanait. Felejthetetlen volt! Ahogy lassan besötétedett, a telihold és a csillagos ég látványától úgy éreztem, mintha egy időutazáson lennék.
Zenés esti előadásokat csak nyáron tartanak, legközlebb 2025. július 14. és augusztus 26. között, jövő nyár elején érdemes tájékozódni, amikor felkerül a részletes program és az árak is. Idén 35 € volt a belépő, de Villa és kert egész évben várja a látogatókat (a felnőtt jegy ára 17€, gyermek 12€ és családi jegy: 48€).
Az interneten találtam egy olyan Nizzából induló programot is a Get Your Guide honlapján, ahol egyetlen nap alatt, túravezető kíséretében felfedezhetitek a csodálatos kaktuszkertjéről is híres Èze-t, a milliomosok paradicsomát, Monacót, Cap Ferratot és a Villa Rothschildot is egyszerre.Erre ide kattintva tudtok jegyet foglalni. Persze ezekre a helyekre magunk is eljuthatunk, egy kis szervezés szükséges hozzá!
Megjegyzés: A cikkben szereplő fotók semmilyen módon nem másolhatók, nem reprodukálhatók és nem terjeszthetők, a képek jogtalan felhasználása jogi következményeket von maga után.
Az Olimpia után már egy másik izgalmas párizsi eseményre készülök. A Ritz Paris híres luxushoteljének nagyszabású aukcióján ezerötszáz darab ikonikus tárgy kerül kalapács alá hamarosan. A szeptemberi árverés minden egyes darabja annak az eleganciának és kifinomultságnak a hordozója, amely a Place Vendôme 15. alatt működő szállodát mindig is jellemezte, megidézve e mitikus épület 125 éves történelmét.
Az első alkalommal…
A lenyűgöző Proust szalon
Hat évvel ezelőtt már sor került egy hasonló aukcióra, akkor a több mint 3500 bútorból és műtárgyból világrekordnak számító, 7,3 millió eurós bevétel született! Erre az ötcsillagos szálloda épületének 2012-2016 közötti átfogó felújítása adott alkalmat, amelynek során rengeteg szép régi tárgy vált feleslegessé .
Az emblematikus, fehér ernyős, hívogató bejárat
Első találkozásom a Ritz Paris-val, 2017-ben…
A királykék színeivel előkelő lobby
A sikeren felbuzdulva idén szeptember 25-27. között újabb 1500 ingóság kerül kalapács alá. Étkészletek, ülőgarnitúrák, asztalok, lerakók, rézedények… a Ritz szálló univerzumának egy piciny részét viheti most haza bárki, aki részt vesz az egyedülálló eseményen.
A feminin, krémszínű Vendôme bár terasza
Perzsaszőnyeg és goblein az impozáns lépcsőházban
Az árverésre bocsátott tárgyak egy része a Champs-Élysées-n található Marcel Dassault hotelben tekinthető meg 2024. szeptember 21. és 24. között, az értékesítésre ezúttal is az Artcurial művészeti aukciósházat kérték fel.
A Marie-Louise szalon a pazar reggelikhez
A Ritz Paris belső udvara by night
Az elegáns főbejárat
Még csak annyit lehet előre tudni az aukción szereplő tételekről, hogy közöttük lesz egy nagy, bőrrel kárpitozott ülőgarnitúra a Hemingway bárból, amely az egyik legfontosabb tétele az árverésnek. Ezen kívül még szép, a 20. század elejéről származó Christofle tálcák, rézedények, egy Haviland által szignált mesésen szép tányérszerviz, a szálloda címerével ellátott kristálypoharak, valamint egy ezüstözött Magnum pezsgősvödör is biztosan új gazdára talál. Ami várható, hogy a szeptemberi árverés néhány igazi dekorációs gyöngyszemet ígér.
Hűsítő zöldek a szálloda Espadon éttermében
Kertrészlet a szálloda belső udvarán
De mitől is olyan különleges hotel a Ritz Paris? Az első kerületben olyan luxus ékszerüzletek szomszédságában található, mint a Chanel vagy a Van Cleef & Arpels. A történetéről érdemes tudni, hogy 1898-ban, az Eiffel torony és a Moulin Rouge megépülése után tíz évvel alapította a svájci César Ritz, Auguste Escoffier, híres francia séf közreműködésével. A luxusszínvonaláért hamar hírnevet szerzett lakosztályok a híres vendégek után kapták a nevüket.
A költőien szép Windsor lakosztály az egyik kedvencem
Krémszín, finom kékek uralják a berendezést
Talán a legkülönlegesebb ügyfél a híres divattervező, Gabrielle, azaz Coco Chanel volt. Ő tette az elit számára szimbólummá a szállodát. Egyik lakosztályát 35 évig, élete végéig bérelte és „otthonának” is nevezte. Érthető módon, saját bútorokat és személyes tárgyakat is hozatott, hogy a maga módján rendezhesse be. A 188 négyzetméteres lakosztályban „szerény” 47 000 eurós díjért lehet éjszakánként ma megszállni.
Coco Chanel luxuslakosztálya
Chanel az 1920-as években rendezkedett be, kőhajításnyira a Rue Cambonon lévő műhelyétől
További kuriózum, hogy a Ritz volt az első szálloda, ahol telefont vezettek be minden szobába, a lakosztályok saját fürdőszobával rendelkeztek és itt, az Imperiale lakosztályában szállt meg utoljára Diana, a wales-i hercegnő a végzetes autóbaleset előtt.
A szomorú emlékekkel terhelt Imperiale luxuslakosztály igazán fenséges
A szálloda 71 szobája és 71 lakosztálya a csendes luxust ötvözi a berendezése számos gyűjtői tárgyat és csecsebecsét rejt. Bár nem volt szerencsém őket kipróbálni, egy kevés személyes élményem van azért a szállodáról. Eddigi életem során, ahogy a Moulin Rouge-ban is, kétszer jártam ott, először nyolc éve, közvetlenül a hotel felújítását követően, mindkettő nagy élmény volt.
A luxuslakosztályok visszafogottsága megkapó
Belépve a szállodaajtón, luxus és elegancia fogad bennünket. Az első étterem a Bar Vendôme. Tökéletes találkozóhely egy stílusos étkezéshez, egy pohár pezsgőhöz vagy akár csak egy csésze teához. Az élmény olyan, mintha egy filmjelenet látnánk, ahol minden hibátlan.
Íme, a vörös falú Bar-Vendôme étterem
Madleine, linzer, marbré… tálcán kínált finomságok között válogathatunk
Hét évvel ezelőtt, egy barátnőm nagyvonalú meghívásának köszönhetően jártam itt először, a frissen felújított szálloda megnyitását követően. Egy kávét rendeltem süteménnyel, a gyermekeim pedig nem túl eredeti módon, a „Ritz hamburgert” próbálták ki itt is. Több órát ücsörögtünk itt, jókat beszélgetve, közben a mosdóba menet bekukkantottunk a különböző termekbe, megcsodálva a szép berendezést a megannyi kitűnő részletet. Itt minden nagyszabású, az arany tükröktől, a perzsaszőnyeggel borított lépcsőzázaktól a mosdók aranyhattyú formájú csapjáig! Erre a teadélutánra a mai napig szívesen gondolok vissza, mert hétköznapi, földi halandóként nem mindennap juthatunk el ide.
Halimádóknak… csak Édesanyám mondana nemet erre a finom homárra:)
A csokis süti a francia desszertek egyik nagy klasszikusa
Második alkalommal nemrégiben, férjemmel és Párizsba látogató barátainkkal próbáltuk ki a szálloda Hemingway bárját. Mivel nem foglaltunk előre, fél órás sorban állás után kaptunk asztalt. Amikor a függönyözött ajtón beléptünk a terembe, egyenest a múlt századba csöppentünk. A hely az amerikai író, Hemingway előtt tiszteleg, aki a 20-as években szintén gyakori vendége volt a Ritznek, és a szálloda állandó lakója is lett. Szelleme mintha ma is ott lebegne a falak között ebben a különleges atmoszférájú, intim teremben, mely nagyon népszerű a tősgyökeres párizsiak körében. Igazi gyöngyszem, történelem, művészet és gasztronómia találkozása.
A Hemingway bár atmoszférája megragadó, felejthetetlen élmény
A színes, fehér rózsával kínált italok mellé sós mandula és és olívabogyó is jár
Az apró bár falain történelmi relikviák, Hemingway emlékek. Az egyik asztalon egy koktél és egy könyv árválkodik… mint kiderült, ez volt Hemingway asztala! Kipróbáltuk két leghíresebb koktéljukat: a híres „Serendipity”-t (alma, friss menta, cukorszirup, Calvados és pezsgő kombinációja) és a Dry Martini-t, melyeket a bár legendás főmixere, Colin Peter Field, alkotott. De a Hemingway bár nemcsak a koktélokról szól, hanem a különleges hangulatról és a vendégekről is. Az intim, barátságos helyen könnyen szóba elegyedhetünk a szomszéd asztal vendégeivel, a mixerekkel… Ha Párizsban jársz, látogass el ide is!
Megjegyzés: A cikkben szereplő fotók semmilyen módon nem másolhatók, nem reprodukálhatók és nem terjeszthetők, a képek jogtalan felhasználása jogi következményeket von maga után.
Pazar látvány várt rám a nemrégiben megrendezett Stéphane Rolland divatbemutatón. A négy napig tartó rendezvényen, ahol minden évben mintegy harminc divatház szerepel, a világ megismerhette a 2024-2025- ös őszi/téli haute couture (exkluzív, egyedi gyártású divatcikkek)kollekciókat, melyek megadják az alaphangot az elkövetkező trendeknek is.
„Parisis made for Haute Couture and Haute Couture is made for Paris” – nyilatkozta éppen mellettem egy újságírónak Stéphane Rolland a show után. És valóban, a neves divattervező bemutatója után mindenkiben megerősödött a tudat, hogy Párizs valóban az Haute couture kimagasló fellegvára. Őszi-téli kollekciójával is kimondottan a szülővárosa, Párizs előtt tiszteleg. Nem véletlenül ez vonzza a legtöbb A-listás címlapsztárt is, akik ilyenkor a francia fővárosba utaznak. Catherine Deneuve, Vanessa Paradis, Keira Knightley vagy Kyle Jenner jöttek most el ide izgalmas öltözékekben.
Ezért amikor megkaptam a meghívót a tervező show-jára, szinte ugráltam örömömben, régi kívánságom teljesült. Négy nagy divatvárost tartunk számon a világon: New York, London, Milánó és Párizs. Az általában július elején megtartott, ám az olimpia miatt kicsit eltolt divathétre az idén június 24-27 között került sor. A nagy presztizsű eseményt évente kétszer rendezik meg városszerte.
Az óriásmárkák bemutatóit rendszerint történelmi helyeken tartják meg, a Chanel-é az Opéra Garnier-ben volt, Stéphane Rolland pedig a nagy presztizsű Salle Pleyel-ben kapott lehetőséget. E híres koncertterem kiváló akusztikájáról és elegáns art deco stílusáról ismert, tökéletes helyszín az ilyen exkluzív divatesemények számára is.
Aki még nem ismerné, az ötvenes éveiben járó, vállig érő hajú jóképű dizájner a klasszikus elegancia modern elemekkel való ötvözésének a mestere. Miután egy neves párizsi divatiskolában, az Ecole de la Chambre Syndicale de la Couture-ben tanult, a világhírű Balenciaga vette magához, és 21 éves korában kinevezte a férfi konfekciók művészeti igazgatójának. Ezt követte 24 évesen a Balmain licence alapján szerzett tapasztalat, majd 30 évesen csatlakozott Jean-Louis Scherrer francia divattervezőhöz. Így akkoriban ő lett a legfiatalabb francia divattervező a Párizs szívében található Avenue Montaigne-on, amely luxus divatüzleteiről és elegáns butikjairól híres.
Rolland ezzel párhuzamosan a színház számára is alkotott, de a mozi iránti szenvedélye is tükröződik haute couture kollekcióiban. A ruhái is talán kissé színházi jellegűek, mintha csak egy filmszereplő gardróbjából léptek volna ki.
Nem csoda hát, hogy a művészi érzékenységgel megáldott tervező bemutatója a párizsi divathét egyik legjobban várt eseménye. „Ez a bemutató tisztelgés az éjszakai Párizs varázsa előtt, annak minden csillogásával, eleganciájával és titokzatosságával együtt.A zártkörű partik hangulatával átitatott éjszakai Párizst, a titokzatos Párizst, a szexi Párizst hívja életre” – nyilatkozta a show után.
Miért fekete-fehér? A mostani kollekciónak az 1940-es és 1950-es évekbeli város adott ihletet, ezért is épült kollekciója szinte kizárólag a fekete-fehér köré, de itt-ott felcsillannak az aranyos és gyémántos kiegészítők is. „A múlt eleganciáját kívántam ötvözni a mai technikákkal, a mai modernitás szellemével. Célom a glamour, a hordható glamour! – tette még hozzá szerényen. Inspirációjául szolgált még a franciák körében jól ismert Jacques Prévert költészete és a híres magyar fotográfus, Brassaï alkotásai is.
Kollekciói így valóban külön műalkotások. Az esemény azonban nem csupán a ruhák miatt volt figyelemre méltó: a bemutató helyszíne, a koreográfia és az általános atmoszféra is mind hozzájárult a különlegességéhez. A zenei aláfestés, a látványos fénytechnika, a többsoros színházi függönyök játéka és az elegáns Salle Pleyel tökéletes hátteret biztosított az általa megálmodott világ számára, amely egyszerre volt időtlen és újszerű.
A textúrák is különösen izgalmasak voltak: mind a 32 kreációnál domináltak a fekete krepp és szatén estélyik, óriási kapucnik, bársonyruhák, selymek, pulóver ruhák, flitterek, gyémánt övek és brossok. A kollekció csúcsdarabja a lenyűgöző, földig érő fehér esküvői ruha volt, amely akárcsak egy habcsók vette körül a modellt. Hímzett fehér organza szirmaival és fehér gyapjú szoknyájával emlékezetes marad a látványa.
Az esemény koreográfiája is különleges volt. A modellek egy meghatározott, ám mégis szabadon áramló mozgássorozatot követtek, amely lehetővé tette, hogy a közönség minden szögből megcsodálhassa a ruhákat, és észrevegye a legapróbb részleteket is. Akárcsak egy látomás, egyesével suhantak el, majd a show végén együtt is mindannyian.
Rolland nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy minden ruha (kivéve a menyaszonnyi ruhát) tökéletesen kiemelje a női test természetes szépségét, a modellek eleganciája és kifinomultsága tökéletesen illeszkedjen a ruhákhoz. Az esemény koreográfiája is különleges volt: a modellek egy meghatározott, de mégis szabadon áramló mozgássorozatot követtek, lehetővé téve, hogy a közönség minden szögből megcsodálja a ruhákat, észrevéve a legapróbb részleteket.
A ruhák lenyűgöző vonalai és részletgazdag kivitelezése ámulatba ejtő volt. Az esemény végén Stéphane Rolland maga is megjelent a kifutón, hogy megköszönje a közönség támogatását, és megünnepelje a bemutató sikerét. A közönség állva tapsolt, elismerve a tervező tehetségét és elkötelezettségét a divat iránt, aki ismét bebizonyította, hogy miért is tartozik a legnagyobbak közé.
A divat valóban több, mint ruhák gyűjteménye: egy művészeti forma, amely kifejezi a tervező vízióját és kreativitását. Rolland kollekciója pedig tökéletes példa arra, hogy hogyan lehet a divatot művészetté emelni, megőrizve annak viselhetőségét és eleganciáját. Ez volt az első divatbemutatóm, így lehet, hogy elfogult vagyok, de már alig várom, hogy láthassam, mit tartogat a jövőben.
A tervező az haute couture mellett luxus menyasszonyi ruhákat is tervez, hogy minél szélesebb közönséghez eljusson. Számára az esküvői ruha tervezése nem más, mint „egy élet ruhájának” a tervezése. Az esküvő egy álom, amelyet sok nő szeretne megélni, a „minden nőhöz szóló” ruhái pedig ezekhez a méltó alkalmakhoz igazodnak. „Bár sok nő napi szinten az utcai viseletet és a könnyed stílust teszi magáévá, az esküvőjét úgy álmodja és éli meg, mint egy tündérmesét. Elegáns, stílusos ruhát akarnak, couture érzéssel. Egy kivételes, mégis megfizethető darabot” – nyilatkozta.
A megrendeléstől a ruha leszállításáig két hónap telik el, s ahogy az Haute couture esetében, a próbák itt is kiváltságos pillanatok a ház és a vásárlók számára. Mert a próba egy elegáns, bizalmas és intim momentum. „Nincs szebb érzés, mint látni a leendő menyasszony szemének csillogását, amikor felfedezi magát a ruhájában.” – teszi hozzá. Egy-egy ruha ára 6-14 ezer euróba kerül.
Egy már biztos: 2023 nyara nem csak a párizsi olimpia miatt lesz emlékezetes számomra, a divatbemutató kirepített a hétköznapokból, a catwalk, a fotósok, a manökenek, a divatimádó influencerek világába.
A jóképű dizájner rám mosolyog 🙂
… ez pedig én volnék, (fekete-fehérben!), kicsattanó örömömben.
A világhírűvé vált magyar fotós, Brassai ikonikus képei Párizsról
Ha plusz információra van szükséged az olvasottakkal kapcsolatban, várom jelentkezésed 🙂
Stéphane Rolland szép ESKÜVŐI RUHA kollekcióját itt, NŐI TÁSKA kollekcióját itt ,PRÊT-À-PORTER ruháit pedig itt megtekintheted!
Megjegyzés: A cikkben szereplő fotók semmilyen módon nem másolhatók, nem reprodukálhatók és nem terjeszthetők, a képek jogtalan felhasználása jogi következményeket von maga után.
Paris by night, top modèle, top musique, c’est féerique!… dúdolom még ma is a dalt, amit alig egy hete hallottam a Moulin Rouge-ban. Hosszú idő után most másodszorra is sikerült eljutnom ide. E mesés este alatt szerzett élményeim bízom benne, kedvet adnak hozzá, hogy felkeressétek, ha Párizsban jártok!
Még a Sorbonne-on tanultam, amikor először voltam itt családommal, emlékszem, gyermeki izgalommal álltunk a sorban, hogy bejussunk az exkluzív bálterembe. A múlt héten megismétlődött a csoda. Ezúttal a férjemmel jöttem el, hogy megünnepeljünk egy különleges alkalmat.
A közelben van parkoló, de jól megközelíthető metróval is, mi is ezt választottuk. A 2-es vonalon található Blanche nevű metróállomás kényelmes megoldás. Kiszállva már megpillantjuk a kabaré ikonikus szélmalmait. Fényes neonfényei az épületet azonnal felismerhetővé teszik az éjszakában.
„A Moulin Rouge nem csupán egy kabaré, egy világ, ahol az álmok és a valóság találkoznak.”- írja róla Pierre la Mure francia író, Toulouse-Lautrec festőművészről szóló életrajzi könyvében. A regényt mindenkinek ajánlom egy párizsi út előtt, mert sok szó esik benne a Moulin Rouge– ról is, mely nagy hatással volt a korabeli művészekre, akik inspirációt merítettetk atmoszférájából. Lautrec híres plakátokat készített a hely számára (ezeknek az eredetijét az épületben láthatjuk is), munkái megidézik a tánc ritmusát és az akkoriban itt folyó pezsgő életet. Jane Avril, híres kánkán táncosnő, Lautrec egyik múzsája így jellemezte: „A Moulin Rouge-ban táncolni olyan volt, mint repülni. A közönség lelkesedése és a zene energiája felemelt, és minden este újabb és újabb magasságokba repített.” Valóban varázslatos lehetett.
A mulató 1889. október 6-án nyílt meg Joseph Oller és Charles Zidler tehetős vállalkozóknak köszönhetően, akik a 19. századot jellemző számos háborút követő virágzó és békés időszakban, a Belle Epoque-ban váltak tehetőssé. A végtelen háborúk által elszegényedett és demoralizált párizsiak szórakozásra vágytak: a Moulin-Rouge éppen a legjobbkor jött. Ugyanebben az évben épült fel az Eiffel-torony is a híres párizsi világkiállításra.
1915-ben leégett, majd 1921- es újjáépítését követően Európa második legnagyobb mozijaként is üzemelt, mígnem az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő revüműsorok nyertek benne kizárólagosságot. 1951-ben avatták fel a mai formájában is megtalálható Belle Époque stílusban berendezett nagytermét, ami mérföldkő volt a történetében. Olyan neves művészek léptek fel színpadján, mint Edith Piaf, Frank Sinatra, Charles Aznavour, Liza Minnelli, Elton John és még sokan mások.
Eleinte csak négy, majd nyolc, majd tizenkét táncos volt, míg ma már kilencven professzionális táncosból áll a társulat, minden este hatvanan lépnek színpadra! Napközben rendszeresen próbálnak, ilyenkor órákat kánkánoznak, koreográfiákat gyakorolnak be, este pedig várja őket a show! Egy-egy este alatt két előadás is lemegy, az első 9 órakor a másik 11 órakor kezdődik. Legtöbbjük gyerekkora óta balettozik, és egy álmuk teljesül be azzal, hogy itt dolgozhatnak. A társulat tagjai között 18 nációval találkozhatunk – ausztrálok, angolok, no és persze francia nemzetiségűek. A koreográfus Bill Goodson, a legnagyobbakkal, köztük Michael Jackson-nal és Diana Ross-al is együtt dolgozott.
Mindezeken túl a táncosokat tetőtől-talpig fel is kell öltöztetni. A több mint ezer kosztümért, strasszos ruháért és kalapokért, finom kesztyűkért huszonhárom öltöztető felel. Néhány utcasarokra a Moulin Rouge-tól található Caroline Valentin varróműhelye, ahol a látványos fellépőruhákat készítik.
A francia kézművesipar hagyományait életben tartva szakképzett varrónők helyben varrnak, hímeznek. Az elegáns és finom díszítésű flitteres ruhákat folyamatosan cserélik, hogy a minőségükből és eredeti állapotukból ne veszítsenek. Rendkívül ellenállóak, hogy bírják a nagy strapát.
Az örök divatot képviselő ikonikus és emblematikus trikolór kánkán ruhához nem kevesebb, mint kétszáz méter rojt kell, súlya több mint öt kiló! Külön műhelyben készítik a tollakat is, évente két tonna strucctoll szükséges az előadásokhoz.
Végül, a bőrből készült cipőket és csizmákat a Maison Clairvoy műhely készíti szintén tradicionális, kézműves eljárással. Minden egyes pár egyedi darab, rendkívül komfortosak.
A kabaré kívül, de főleg belülről lenyűgöző: a padlótól a falakig minden az ünneplést és a luxust szimbolizáló élénkpiros színű, csodálatos szecessziós dizájn csillárok szórják az aranyló fényt. Miután kabátjainkat a ruhatárban hagytuk, nem győzünk nézelődni: a falakon festmények és mozaikok a hely híres előadóira és ikonikus pillanataira emlékeznek. A nagyterem elegáns, vörös-fekete ajtaja felett egy tábla figyelmeztet: „Bál a Moulin Rouge-ban”! Készítettem néhány fotót, hogy a kivételes alkalom minden morzsáját megörökítsem.
Akárcsak gyermekként egy cirkuszi előadás előtt, ezen az exkluzív helyen átragad az izgalom. Bár a nagyterem több felújításon esett át, általános architektúrája jóformán változatlan maradt. A színpadot az eleganciát közvetítő vörös bársonyfüggönyök ölelik körül, a patkó alakban elrendezett ülőhelyek minden vendégnek kiváló rálátást biztosítanak.
Miután udvariasan a helyünkre kísérnek, a „Féerie” show-hoz járó jégbehűtött pezsgő vár fehér abroszos asztalunknál. A több, mint hatszáz néző a helynek megfelelően elegáns, én is igyekeztem a legjobban kinézni a fekete tűsarkúmban és egy csinos kis szoknyában, férjem a munkából érkezett öltönyben (a turistáknak öltözéke természetesen lezserebb). Egy koccintás, néhány szelfi és kialszanak a fények, megszólal a zene, és indul az egy óra negyven percnyi időutazás!
A dalok, az artisták és a különböző műsorszámok pörögnek egymás után, nem túlzás, egy igazi „haute couture” divatbemutatónak is a részesei lehetünk. Kortyolgatva a pezsgőt elmerültem a látványban és csak ámuldoztam! Ezt a helyet látni kell, kortól, nemtől függetlenül, mert egy életre szóló, személyes élményt kapunk itt, amit majd elmesélhetünk, átadhatunk a szüleinknek, a barátainknak, gyermekeinknek. Az ötödik generáció óta tulajdonos Clerico család működtet egy másik szórakozóhelyet is a Moulin Rouge mellett, annak közvetlen közelében (La Machine du Moulin Rouge) valamint egy bárt is. Ez utóbbit „Buborék bár” -nak hívják, azaz a „Bar à Bulles” franciául, amely bohém-sikkes dekorációjával több, mint egy bár, igazi Montmartre életérzést ígérő hely. Rejtett rooftop bárjából állítólag zavartalan kilátás nyílik a Moulin Rouge-ra. Vasárnaponként brunch-ot is kínálnak, eldöntöttük, hogy hamarosan felkeressük, beszámolok majd erről is Nektek!
A Moulin Rouge-ba a helyek rendkívül gyorsan elfogynak!
Ide kattintvatudtok a műsororra jegyet foglalni! Weboldalukhoz kattide !
Webshopjukban is a rengeteg vagány dolgot lehet kapni, íme néhány kedvencem:
Megjegyzés: A cikkben szereplő fotók semmilyen módon nem másolhatók, nem reprodukálhatók és nem terjeszthetők, a képek jogtalan felhasználása jogi következményeket von maga után.
Lichelle Silvestry, a Párizsban élő amerikai lakberendező tágas, legfelső emeleti lakást tervezett egy kanadai családnak hívogató, a nyugodt légkört előtérbe helyező funkcionális terekkel, tiszteletben tartva a legparóbb részletekben is az autentikus francia építészetet és stílust. Fotós: Heidi Jean Feldman
A tágas nappali egy gyönyörű kő kandallóval büszkélkedhet, amelyet egy nagy, eredeti, 18. század végi tükör tesz még lenyűgözőbbé. Egy nagy juta szőnyeg, egy egyedi készítésű, nehéz vászonnal borított kanapé, organikus formájú diófa dohányzóasztala és egy modern gyapjútfotel egészíti ki a gazdag összeállítást.
A kanadai házaspár divatszakmában dolgozó női tagja, Liz, az elmúlt 20 évben rendszeresen utazott Párizsba, ezen felül a nyári vakációkat is gyakran itt töltötte családjával. Ilyenkor Marais-ban, Párizs menő, boltoktól hemzsegő negyedében szállt meg. „Egy este, lefekvés előtt kinézve az ablakon, az udvaron túl egy gyönyörű lakásba láttunk be. Gyertyák világítottak, az asztalon borospoharak, tűz égett a kandallóban… Varázslatos látvány volt.” – meséli.
A konyha-étkezőben Carl Hansen Wishbone székek ölelik körül a tölgyfaasztalt, az enteri- őrt Farrow és Ball festett szekrények, gyönyörű francia tűzhely és calacatta márvány munka- és hátlap teszi teljessé. A lakkozás nélküli sárga- réz csaptelep egy csipetnyi eleganciát ad a térnek, míg a tölgyfapadló a meglévő fagerendák tónusához illeszkedik.
Apránként megérett bennük egy párizsi lakás vásárlásának terve, s férjével tavaly januárban az eladó ingatlanok között rátaláltak az igazira. „A nap, a csillagok és a hold tökéletesen egybeesett azon a napon, amikor az interneten böngészve megakadt a szemem Lichelle Silvestry belsőépítész munkáin.” – meséli Liz. 2023 januárjában találkoztak először, megvitatták a felújítás részleteit. Barátságos és természetes textúrájú otthon megtervezésére kérték fel, ami után a munkálatok hat hónapig tartottak.
Könnyed kifinomultsággal a kézműves zellige és a carrarai márványmozaik kombinációja alapozta meg a teret a fürdőszobában, ahol lakkozatlan sárgaréz csaptelep és kiegszítők fokozzák a lenyűgöző, modern eleganciát.
Lichelle kifogástalan ízlése, részletekre való odafigyelése az utolsó sarokig mindenütt meglátszik. Egy több lakásra osztott 16. században épült valahai magánvilla részeként ez az otthon sokat megőrzött klasszikus, előkelő hangulatából.
A régi elemek – tölgyfa bejárati ajtó, vasmunkák, parketta, kőkandalló, mennyezeti fagerendák – felújítását követően az enteriőrök természetes anyagokkal – fa, juta, gyapjú, lenvászon –, világos színekkel és gazdag, földes árnyalatokkal születtek újjá, otthonos, hívogató érzéssel teltek meg. Hatalmas erőfeszítés volt a zongorát, egy klasszikus francia tűzhelyet és az értékes tükröt érintetlenül feljuttatni az egyenetlen és apró lépcsőkön a ház legfelső emeletére. Szerencsére minden sikeresen megtörtént.
A korlátozott hely miatt az ágyhoz egyedi építésű fejtámla készült, alternatívaként pótolva az éjjeliszekrényeket, így jutott hely a dekorációnak és a világításnak is. A finom színek palettája légies, nyugodt hangulatot teremt, a letisztult vonalak kiemelik a megőrzött építészeti szépségeket.
A lakberendező jól láthatóan megtalálta a tökéletes egyensúlyt szeretett latin származása és párizsi életstílusa között. A végeredmény egy olyan otthon, amely kortárs, mégis időtlen vonzerőt áraszt, tökéletesen egyensúlyozva a hitelességet a finom modernséggel.
A Puerto Ricóban született, Párizsban élő amerikai tervező belsőépítészeti stúdiója több mint egy évtizede készít gyönyörűen kidolgozott tereket, időtlen enteriőröket, amelyek kifinomult ízléséről, valamint a kézművesség és a hitelesség iránti mély szenvedélyről tanúskodnak.
A nappaliban nagy juta szőnyeg, egy egyedi készítésű, nehéz vászonnal borított kanapé, organikus formájú diófa dohányzóasztala és egy modern gyapjúfotel egészíti ki a gazdag összeállítást.
Az eredetileg kézműves kozmetikumokat gyártó Théophile Berthon most a dekor világába készül betörni. Költői szépségű, a megújulást és a nyugalmat egyesítő üvegbe zárt növényei az „elérhető luxus” kategóriájába tartoznak. Minden darabjuk egyedi műalkotás!
Alakítsuk át otthonunkat a nyugalom gyönyörű oázisává, ha lehet, környezetbarát dekorációkkal, falaink közé invitálva a természetet! – olvasom kedvenc lakberendezési magazinom, az A Mi Otthonunk decemberi számában. Ez az elvárás nem csak a mai kor divatja, valós kihívás is, hiszen az internet, a világesemények hatására ránk zúduló stressz mindennapjaink részévé vált.
Egy jó séta helyett én is inkább bekapcsolom a számítógépet, vagy rákattanok egy sorozatra (most épp a „Machos alpha” a kedvenc), s egyetlen rész helyett hármat-négyet is végignézek a kanapén egy pokrócba burkolózva, nassolással növelve az egészség elleni offenzívát. Mégis, a természetes környezettől egyre eltávolodva nő bennem (és gondolom, ezzel nem vagyok egyedül) az igény arra, hogy legalább a természetesség illúzióját fenntartva, lakásomban egy zöld fallal vagy élő növényekkel vegyem magam körül.
Az árnyékos kertek klasszikusa. Hortenzia. Irány a bolt!
„Ha kevés időd van a természetet járni, és nem is kertvárosban laksz, mindenképpen tégy a lakásodba sok növényt!” – szólnak a tippek. A gond csak az, hogy nem minden nappali, fürdő vagy home office alkalmas erre. Az én nappalimba, rossz tájolása miatt, csak nyáron és akkor is csak az esti órákban süt be a nap, ezért az egyetlen, a világháborút is túlélő fikuszomon kívül minden élő növényem előbb-utóbb lehullatja a leveleit, majd a kukában landol. Márta barátnőmtől a születésnapomra kapott egzotikus Mauritius szigeteki virág (amit nekem nevelgetett napsütéses lakásában) nálam egy héten belül ledobta gyönyörű, sárgabarackos rózsaszínű szirmait. De nem kell tovább csüggednem, mert rátaláltam egy új, csodaszép virágpótló megoldásra.
Az élő virágokat és növényeket miért is ne lehetne pótolni üvegbe zárva? Bár nem lesz sem fotoszintézis, sem plusz oxigén, a Théophile Berthon 1867 legújabb, „Herbarium” névre hallgató termékeinek nem is ez a célja. Az én lakásomba tehát tökéletes pótszernek bizonyulnak! A folyadékban konzervált élő növények és virágok egy cseppet sem veszítenek eredeti szépségükből! Nem kell attól félnem többet, hogy lehullik a levél, vagy lepotyognak a színes virágok szirmai: életet visznek a térbe, így bármely enteriőr stílusos kiegészítői lesznek.
Eredeti sziluettje intenzív vörös árnyalataival és nagyon grafikus formáival tűnik ki.Red Ruscus. Irány a bolt!
„Látványuk örömöt okoz, valódi vizuális élményt nyújtanak, miközben természetes és nyugodt atmoszférát teremtenek a térben.” – meséli nekem Pauline Lachal, az eredetileg szappanokat és kozmetikumokat gyártó cég vezetője, akivel a legutóbbi „Maison & Objet” kiállításon kerültem kapcsolatba. Ez utóbbi a dizájn és lakberendezés világának legnevesebb eseménye Franciaországban, a legújabb innovációkkal lehet itt találkozni.
Pauline tíz éve élesztette újra az eredetileg 1887-ban alapított, ám sokáig feledésbe merült szappangyárat, és ma minőségi, majd’ 100 százalékig természetes alapanyagú termékeket és ún. „slow” kozmetikumokat gyártanak tiszta hatóanyagokból. Folyékony szappanjaik például 80 százalékban tartósítószer- és szulfátmentes olívaolajból készülnek, de összes termékük bőr- és környezetbarát. Náluk nincsenek hosszútávon kétes hatású tartósítószerek, színezékek, illatanyagok, céljuk az átláthatóság és a fenntartható szépségápolás.
Segít az öregedés elleni küzdelemben. Az argánolajat kivételes tulajdonságai miatt használják a kozmetikában: E-vitaminban gazdag és kiváló antioxidáns tulajdonságai vannak. Irány a bolt!
A biodiverzitásáról híres franciaországi Camargue-ban a só széles körben jelen van a talajban, és a tavakkal tarkított lapos, agyagos terep természete különösen alkalmas a tengeri só kitermelésére. Irány a bolt!
A nemrégiben kifejlesztett Herbarium kollekció termékcsalád a lelket és a pszichés jólétet megcélozva a dekoráció irányába tart. Csodaszép kis üvegjeik nem kevés természetes eleganciával és frissességgel, színnel és élettel dobják fel az enteriőrt. Engem azonnal magával ragadott az új termékcsalád költői szépsége. Pauline elmondása szerint ezek az üvegek nem ígérnek kevesebbet, mint megújulást hozni a belső terekbe.
Tény, hogy az üvegekbe zárt növények gyönyörűek, de vajon bármilyen stílusú enteriőrben jól mutatnak? Miután kipróbáltam őket, és büszkén elhelyeztem a konzolasztal közepén négy kisebbet, a válaszom egyértelműen az igen felé hajlik. Mint látható, ha megbillentjük őket, a növények finoman megmozdulnak. Az üveg áttetszősége és a növények természetes szépsége tökéletes harmóniát teremt, a kis műremekek valóban kiérdemlik, hogy mindenki lássa őket!
Mert azon túl, hogy Théophile Berthon Herbariumai lenyűgöznek bennünket a tartalmukkal, maguk az üvegek, amelyekben ezek a csodás készítmények kerülnek, önmagukban is műalkotások. Elegáns, minimalista dizájnjuk tökéletesen illeszkedik bármilyen nappaliba, fürdőszobába vagy hálószobába. Nem ígérnek kevesebbet, mint a testi-lelki nyugalmat, avagy az ún. „zen attitűdöt”. Mintha csak egy vintage gyógyszertár polcáról származnának, miközben modern és friss érzetet keltenek.
Bármilyen helyiségben és bárhol jól mutatnak, egyszerre kínálják a nyugalom és a harmónia érzését, pótolva az élő növényeket is. A nagyobb wellness szállodák és spa-k körében is egyre népszerűbb, sokan látnak benne fantáziát, különösen, ahol nincs mód élő növények elhelyezésére.
Minden darab egyedileg készül, minden üvegbe egy gondosan, egyesével kiválasztott, csodaszép növény kerül. Mindez „made in France”, a minőség garantált.
Jólét, boldogság, nyugalom. Érzelmeink és pszichés állapotunk tükröződése létfontosságú szerepet játszik egészségünkben és így szépségünkben is. Irány a bolt!
Összegzésképpen, tökéletes választás minden olyan enteriőrbe, ahová nem jut elég fény ahhoz, a természetes növények számára, de tökéletes ajándék is bárki számára. Az elegáns, gondos csomagolást kézbe fogva bárki, aki kapja különlegesnek érezheti magát, legyen szó születésnapról, karácsonyról, vagy egy kedves gesztusról, a Théophile Berthon Herbarium termékek mindig és mindenkinek örömet szereznek.
Nagy díszítőértékkel bír pompás árnyalatainak és fenséges, háromszögletű, sokrétű leveleinek köszönhetően. Rumohra páfrányIrány abolt!
Amióta a nappalim konzolasztalát díszítik, rápillantva, a lelkemre is nyugtatóan hatnak, és már tudom, hogy ilyen ajándékkal lepem meg családtagjamat is. Mindenkinek ajánlom, próbáljátok ki bátran!
Ide kattintva találjátok a Théophile Berthon teljes Herbarium kollekciót, az oldal angol nyelven is működik.
Megjegyzés: A cikk nem szponzorált írás, a bemutatott termékek valóban felkeltették az érdeklődésemet. Amennyiben kedvezményes áron szeretnél tőlük vásárolni – akár nagyobb mennyiségben is, írj nekem a FRANCIADEKOR@GMAIL.COM – on!
Nézd meg pár másodperces kis házi videóimat, amelyeket lányommal, Laurával készítettünk (elsőmásodikharmadik)!
Az Aix-en-Provence szívében található családi ház kertje Morvant & Moingeon francia tájtervezők profizmusát dicséri. A terek elosztásától a növények beültetéséig jóformán a semmiből tervezték és valósították meg elképzeléseiket, hogy pihenésre, fürdésre, kikapcsolódásra egyaránt idilli hellyé váljon.
Korábban por és kavics, ma ívek, árnyékvitorlák, japán kőlépcsők, kőfalak, épített teraszok veszik körül a tipikusan Aix-en-Provence-i családi házat. A csoda, hogy ma minden szeglete mediterrán, mégis modern hangulatot áraszt, Yoran Morvant és Nicolas Moingeon francia kerttervezőpárosnak köszönhető. A ház újjáépítése után a telken mindössze egy júdásfát és néhány jelentéktelen növényt tartottak meg a tulajdonosok, akiknek szerencséjére a tervezők gyerekkori barátaik is, így gördülékenyen ment a munka.
A ház négy oldalát körülfogó, többé-kevésbé széles sávra kellett megoldást találniuk: az utcával érintkező északira, amely jelzi az ingatlan bejáratát, a keletire, amelyen át bejutunk a házba, az alacsonyabban fekvő délire, végül a legkeskenyebb nyugati sávra. A kerttervezők mindenhová más megoldást ötlöttek ki: az utcával érintkező részbe kaput és parkolót építettek, valamint egy utat alakítottak ki nagy kőlapokkal a ház megközelítéséhez.
A keleti oldalra tervezték a betonlap alapozású, fakeretes homokpályát a gyerekek játszóhelyéül, no és a petanque-partiknak, a Bejmat csempével borított teraszt könnyen mozgatható, modern étkezőrésszel és olvasásra, pihenésre szolgáló társalgót, mindkettő közvetlen kapcsolatban konyhával és nappalival, stílusukban harmonizálva a benti terekkel. A déli oldal fakerítéssel és üvegtáblával elválasztott kertjébe került kicsik és nagyok örömére a „strand”, dizájn nyugágyakkal komfortossá téve. Végül ott van a nyugati kertszeglet, a legkeskenyebb, amely inkább csak egy közlekedési sáv, padlóját bézs színű hengerelt kaviccsal töltötték fel.
Viaszbeton, kavicsos sétányok, lépcsők, terrakotta edények, párnázott kanapé, napozóágyak és a gondosan kiválasztott növényzet… Mindenfelől pozitív energia sugárzik, a lakók békére, egyensúlyra és harmóniára leltek, s a képeket nézegetve szinte mi is érezzük a szép provence-i kert fűszeres illatát.
A kreatív francia tervezőpáros alapította MORVANT & MOINGEON csapata egyedülállóan elegáns és modern kerteket, kültéri medencéket alakít ki, tiszteletben tartva a telek sajátosságait és a benne rejlő szépségeket.
Roquebrune-Cap-Martin-ban, pálmafák takarásában található a modern dizájn ikonjának tartott Eileen Gray tengerparti háza.Az általa tervezett csőbútorok ma is népszerűek, rengeteg gyártót inspirálnak.
Középkori várrom, szabadtéri színház, nyaranta megrendezett retró falusi bálok, meredek lépcsősorok, azúr tenger… a nem franciáknak nehezen kiejthető Roquebrune-Cap-Martin-nak különleges varázsa van. Itt találjuk az ír származású avantgárd építész-bútortervező, Eileen Gray tengerparti házát is, amely sokáig elhagyatott állapotban állt, és csak nemrégiben nyitották meg újra a nagyközönség előtt. Érdekessége, hogy a házban minden bútort egytől-egyig saját maga tervezett.
Courtesy Manuel Bougot fotó
A ház a „Cap Moderne” nevű helyszín része, amely egy olyan épületegyüttes, ami áll Eileen Gray modern villájából („Villa E-1027”), a húsz évvel később mellé épített világhírű, francia autodidakta francia építész és bútortervező, Le Corbusier piciny faházából („Cabanon”), az általa létrehozott öt kempingegységből, valamint a „L’ Étoile” bár-étteremből.
Le Corbusier „Cabanon”-ja
Mindennek funkciója van!
„L’Étoile”, a valahai vendéglő
Bár a vendéglő már régóta nem üzemel, korábban nagy sikernek örvendett a helyi lakosság körében. A vendéglőssel Le Corbusier szoros baráti viszonyban került, így az 1952-ben megengedte neki, hogy a telkén megépítheti aprócska, mintaszerű faházát, a „Cabanon”-t. Le Corbuser imádta ezt a mai ember számára szinte minden komfortot nélkülöző, ám millió egy ötletes megoldással felszerelt aprócska épületet, amit feleségével nyaralónak használtak a dizájner 1965-ben bekövetkezett haláláig, amikor is egy tengeri fürdőzés közben vízbe fulladt. A vendéglős beleegyezésével Le Corbusier három családot kiszolgáló szabványosított kempingegységet is épített a telekre, hogy tehetséges építészeket fogadjon nyaranta. Ezek a kicsiny, kompakt, nem rendhagyó építészeti elemmel teli épületek ma is nagyon érdekesek, és elsőként látogathatók a vizit során.
Le Corbusier kempingegysége
Belül itt tilos volt fotózni.
Térjünk végre rá Eileen Gray és Jean Bodovici ikonikus „E-1027”-es házának történetére, ami igen érdekes! Egy gyönyörű tengerpartra levezető sétaút-ösvény mentén helyezkedik el, a vizitre hónapokkal előtte kell helyet foglalni, mivel csak idegenvezetővel látogatható. 1926-ban Gray, aki akkorra hazájában már befutott képzőművész volt, beleszeretett a francia Roquebrune-Cap-Martin tengerparti városba. Szerelmével, Jean Badovicival közösen elhatározták, hogy terveznek ide egy sziklaparti nyaralót, mely menedékként távol tartja őket a nyüzsgő fővárostól. Már annak neve is érdekes, az „E-1027” Gray és Badovici nevét egyesítő kódra utal. A földet Gray választotta ki, és ő vásárolta meg, a ház pedig a 1930-as évek modernista építészetének tipikus példája lett. Első építészeti alkotásához hófehér külsőt választott, mivel építészetileg közös barátjuk, a később a szomszédos telekre költöző Le Corbusier ihlette.
Courtesy Manuel Bougot fotó
Az E-1027 villában érdekes látvány tárul a látogató elé. A részben gólyalábas, geometrikus „L” alakú lapos tetős ház hosszan elnyúló ablakaival nyitott, szellős, mégis kompakt összhatást nyújt. Általános megjelenése a Le Corbusier által felállított új építészeti iránymutatást követi, belső elrendezését tekintve azonban eltér a túl hidegnek tartott, a kényelem rovására készült tervektől. A falakon elszórva, humoros feliratok vannak: „Jó idő”, „Utazásra invitál”, „Lassan lépj be!”, „Ne röhögj!”, „Érzékelés tilos!”, „Kalap”, „Párnák”, „Pizsama” stb. Eileen Gray szerint mindenkinek, még egy kis házban élőknek is képesnek kell lenniük arra, hogy szabadok, függetlenek maradjanak, ahol úgy érezhetik, hogy maguk vannak.
A vízszintes ablakok, melyek a homlokzatot teljes hosszában elvágják, egyenletesen világítják be a szobákat, a lapos tetőn tetőkertet is ki lehet kialakítani, ami teret ad a természetnek. Mindez előremutató modernitást jelentett, amelyet az anyagok megválasztásában is megtalálunk, mint például a vasbeton vagy a fémvázszerkezet, vagy akár a tengerészeti ihletésű korlát feltalálása, amelyet Badovicinak köszönhetünk. Ennél is érdekesebb, hogy Gray egyedül alakította ki a belső tereket és maga tervezte az összes bútort!
A sikkes „Transat” fotelje
A „Bibendum” fotel és ‘Classicon lerakó.
„Classicon” lerakója egy igazi, nagy klasszis darab, nemrégiben beszereztem én is egyet!
Mindezek ellenére, kapcsolatuk megromlásával Eileen Gray egyre inkább elidegenedett a helytől, és végül is csak néhány évig maradt a villában. 1931-től saját házat tervezett a szomszédos Menton magaslatain, és 1934-ben odaköltözött. Ettől fogva Badovici élt itt 1956-ban bekövetkezett haláláig. Barátja, Le Corbusier, akinek Cap Martin a nyári vakációinak helyszínéül szolgált, és közvetlenül a villa mellett építette fel saját menedékhelyét, megszokta, hogy gyakran felkeresi a villát. Gray-el történt szakításuk után Badovici nyolc fehér falat borított be Le Corbusier színes freskóival, amelyek közül némely máig fennmaradt a házban (Eileen Gray kifejezetten idegenkedett ezektől a freskóktól).
Courtesy Manuel Bougot fotó
A villa később kézről kézre járt: 1960-ban egy Marie-Louise Schelbert nevű hölgy vásárolta meg Le Corbusier javaslatára, aki öreg korában az orvosának adományozta a házat. Az orvos nem foglalkozott a ház fenntartásával, és az értékes bútorokat 1991-ben árverésen eladta, annak ellenére, hogy az épület 1975-ben a műemléki kiegészítő leltárba került. Halála után az elhagyatott házat 1998 júniusában kábítószeresek foglalták el illegálisan és súlyosan megrongálták. 1999-ben aztán az önkormányzat megbízta Renaud Barrès építészt, hogy kezdje meg a helyreállítást, és minden árverésen eladott bútort kutasson fel.
Az állapotromlás megállítása érdekében az állam megindította a műemlékké minősítési eljárást, amely 2000-ben sikeresen zárult le. A ház helyreállítása akkoriban javaslat szintjén maradt, mert a tervezett költségvetést az önkormányzat visszautasította, túl drágának és hiányosnak ítélte. 2003-ban azonban újabb építészek javaslatot tettek a ház helyreállítására, amely magában foglalta az összes bútor és belső tér felújítását, erre az önkormányzat végül 2004-ben rámondta az igent. Ám az elvégzett munka minősége kérdéseket vetett fel: a ház a telek végleges átadása után szinte megközelíthetetlen volt, a helyreállított acél rozsdásodott, a falak megrepedtek, a házba beesett az eső… Több nagy nemzetközi újság, mint a The Guardian, The Wall Street Journal, The New York Times is beszámolt róla, hogy jelentős hibák vannak az építészeti helyreállításban.
2013-ban aztán kijavították a hibákat, és létrehozták a Cap Moderne egyesületet, amely jelentős higiéniai munkákat és műszaki tanulmányokat végzett. Rekonstruálták az összes hiányzó bútort, beleértve a fürdőszoba hiányzó berendezéseit és a kertet is. A végül 2021-ben befejeződött projekt lehetővé teszi számunkra, hogy olyannak lássuk a házat, amilyen az az elkészültekor volt, minden bútorával és berendezésével és a projekt ezt követően számos építészeti díjat is nyert.
Kétségtelen, hogy a nagyrészt férfiak által uralt művészeti univerzumban Eileen Gray az avantgárd nőiességet testesíti meg. Bár élete során küzdött is az ismertté válásért, csőbútorai ma a dizájn igazi ikonjai közé tartoznak: a Transat és Bibendum foteljei, a „Centimeter rug”, az állítható kör alakú lerakója és étkezőasztala most is rendkívül modernül hatnak bármely stílusú enteriőrben. Nemcsak hogy szépek, de a legtöbb bútor ergonomikus és állítható magasságú is.
A kertet és a telkeket 2000. március 27-i rendelettel műemlékké minősítették és megkapták a „XX. század öröksége” címkét.
A híres „Satellite” tükör előtt, amit Gray e villába tervezett.
„Satellite” tükör reprodukciója.
Ø 90 x l 17 x H 73 cm, Caroline Sarkozy fotó
Már önmagában a pazar kilátásért is megéri eljönni ide, a végtelenbe nyúló partokat és a sziklákon kiépült települések látványát sosem fogunk tudni elfelejteni. A látogatásokat az idegenforgalmi irodán keresztül történő foglalás alapján szervezik, itt foglalhattok rá jegyet. Kis csoportokban, francia vagy angol nyelvű idegenvezetővel lehet bejutni és érdemes hónapokkal előre foglalni!
A villából este a kivilágított Monaco fényei láthatók! (Courtesy Manuel Bougot fotó)
Nemes faanyagok, kék és sárgaréz árnyalatok játéka és néhány dizájnbútor kombója ruházza fel karakterrel és könnyedséggel az egykor echte klasszikus stílusú, ám mára ultra trendi párizsi lakás enteriőrjét. A szofisztikált végeredmény a dinamikus lakberendezőpáros alapította Cocottes Studionak köszönhető. Fotó: YohannFontaine.com
Az étkezőben halszálkaparketta és aranyos stukkók, díszlécek társulnak modern bútorokkal. Pazar!
Már első ránézésre is látszik, hogy francia enteriőrben járunk. A hamisítatlan Haussmann-i lakás magas mennyezettel, márványkandallóval, díszlécekkel és halszálkás parkettával gyönyörű keretet ad a modern dekornak: szövet és bársonyfotelek és székek, elegáns konzolok teremtenek időtlen eleganciát. A 180 négyzetméteres otthont a tősgyökeres párizsi Estelle és Vincent, egy negyvenes éveiben járó pár lakja két kisfiúkkal. Családi örökségként jutottak a konyhából, nappaliból, két hálóból és fürdőből álló ingatlanhoz, amely a felújítás előtt évek óta lakatlanul állt, ám nem volt túlságosan rossz állapotban.
A korábbi mosókonyhát megszüntetve most egy tágas étkező-konyha nyújt kényelmes lehetőséget a főzéshez, családi reggelikhez és vacsorákhoz. Egyenes vonalai és sötétkék színe a kortárs hangulatot erősítik.
Az ablakokból lélegzetelállító kilátás nyílik Párizsra, de nem ez az egyetlen érték, ami vonzóvá teszi: déli fekvésének köszönhetően a nagy ablakokon keresztül árad be a természetes napfény. A házaspárnak kevéssel második gyermekük születése után nyílt meg a lehetőségük arra, hogy belefogjanak a lakás saját ízlésre formálására. Az általuk nagyra értékelt Cocottes Studio segítségét kérték a felújításhoz, akinek munkáival lakberendezési lapokban találkoztak.
A hálószobában a lakberendező modern, színes tapétával szabad utat engedett a kreativitásának. A tapéta túlsúlyosságát kerülendő, az ágynemű hófehérsége és a sárgaréz falikarok finom egyensúlyban tartják az összhatást.
A virágos tapéta költészetet, lágyságot visz a kislányszobába. A régi tükörrel a lakberendező itt a tökélyre fejlesztette a vintage stílust, bónuszként egy kis herceges székecskével.
Nyugtató kék festék teremt mélységet a falon. Ez az időtlen árnyalat most a kisgyermeknek, később pedig a majdani tinédzsernek is megfelelő lesz, vele együtt fejlődik. Az ágy fölötti hófehér falikarok játékosan élénkítik a teret.
„Először egy 2D-s tervben dolgoztunk az ügyfelek specifikációinak megfelelő szerkezetátalakításon, majd 3D szoftverrel életre keltettük a projektet. Együtt választottuk ki a felhasznált alapanyagokat és egymáshoz illő színeket, bútorokat.” – meséli magazinunknak Alexandra Boullé, felelős belsőépítész.
Pillekönnyű, nőies eleganciát sugall a fürdőszoba. A fehér, cikornyás lenyomatú falburkolatok és a sárgaréz csaptelepek üdítően hatnak a hangulatra, a tisztaság érzését sugallják. A viszonylag szűkös helyiségben a zuhany mellett helyet kapott egy aprócska kád is.
Az előszobából üvegablakos tolóajtó nyílik a hófehér konyhába, ahol a kék bútorlapok nyugodt, elegáns atmoszférát biztosítanak nemcsak az étkezéshez, de a konyhaasztalnál végzett home office munkához is.
Morgane Claoué, Alexandra Boullé www.cocottestudio.com A párizsi Cocottes Studio tervezőpárosa intelligens és harmonikus belső tereket tervez tompított színekből álló színpalettával, egyedi és vonzó árnyalatokat kínálva.
A lehető legtöbbet megőrizve a nagypolgári lakás varázsából, kiemelték a díszléceket, kandallót és minden olyan eredeti részletet, amelyek örök értéket képviselnek.
A tágas, hófehér előszobában is megmaradt a grafikus mintázatú, gyönyörű halszálkaparketta, ahogy a lakás többi helyiségében is találkozunk vele. A konzolasztal családi örökség.
Étkező részlet. Ezek a hagyományos díszítőelemek kitűnő szolgálatot tesznek annak érdekében, hogy a régi lakás varázsát meg tudták őrizni.
Meseszép nappali. A belsőépítész mindvégig szem előtt tartotta azt a szempontot is, hogy a nagy belmagasság ellenére a lakást meghitté, élénkké és színessé alakítsa.
Nem kevés bontási munkát is végeztek, felújították a villany- és vízvezetékeket és néhány nyílászárót, csak a parketta őrzi a lakás vintage varázsát, a elrendezést tekintve pedig két nagy kihívással kellett megküzdeni: hogyan tegyék tágasabbá a konyhát és hálószobákat.
YohannFontaine.com
A visszafogottság és a színek szerelmeseiként a tulajdonosok a kék és a sárgaréz elemet vitték végig a lakáson, és a hat hónapos munka végeztével boldogan konstatálták: legfőbb óhajuk teljesült, sikerült megőrizni a lakás lelkét.
Üdvözöllek a blogomon, amely a francia dizájn és "Art de vivre" kínálatából számomra inspiráló ikonikus és kortárs különlegességeket mutatja be Nektek!
