Egyetlen órányi autóútra Párizsból – Chantilly nem volt ismeretlen számomra: több mint húsz éve jártam ott először, egy havas, csendes téli napon. Most koranyáron tértem vissza – családdal, napsütésben. A hely ugyanolyan varázslatos, mint akkor.
Virágok között – Les Journées des Plantes
Ezúttal a híres kertészeti vásár, a Journées des Plantes miatt indultunk útnak, amelyet évente kétszer rendeznek meg a kastély parkjában. A hangulat meseszerű volt – a kastély udvarán korhű ruhában énekeltek, vívtak, és bár lógott az eső lába, szerencsére megúsztuk.
Kóstoltunk tejszínhabot is – a város neve, chantilly, tejszínhabot jelent, hiszen itt találták fel! Fagylalttal vagy csak önmagában, tölcsérben kínálták – különlegesen krémes volt.
A kert tele volt virágokkal, az emberek kis kocsikon húzták maguk után a frissen vásárolt cserepes növényeket. Férjemet nehezen tudtam lebeszélni arról, hogy rózsapalántákat vásároljon – pedig otthon ebből sincs hiány.
A kastély – időutazás minden szobában
A falakat kárpitok borították, aranyozott bútorok, pompás csillárok minden szobában.
A könyvtár – több mint 13 000 kötettel – valódi különlegesség.
Számomra mégis az étkező, La Galerie des Cerfs, jelentette a kastély fénypontját – ritkán látni ennyire elegáns terítést. A francia etikett szerint az evőeszközöket lefelé fordítva helyezik el milliméter pontossággal a helyükre.
Hercegek, festmények és legendák
A kápolnában vetített rövidfilmből megtudtuk, hogy a kastélyt a francia forradalom idején szinte porig rombolták, így később újra kellett építeni. A forradalom előtt olyan előkelő vendégek is megfordultak itt, mint XIV. Lajos. A Napkirály látogatására hatalmas előkészületek zajlottak, a szervezés François Vatel (1631–1671) udvarmester vállát nyomta. Vatel emberfeletti energiával próbált megfelelni az elvárásoknak, de a friss hal szállításának késése miatt kétségbeesésében véget vetett életének – nem sejtve, hogy a szállítmány végül időben megérkezik. Története máig a francia konyhaművészet tökéletességre való törekvésének szomorú szimbóluma.
Művészet minden falon
A kastély nemcsak történelmi helyszín, hanem egyedülálló művészeti gyűjtemény is. A Musée Condé a Louvre után a második legnagyobb klasszikus festménykollekcióval büszkélkedik Franciaországban. Tizenhárom éves fiam nagy örömmel ismerte fel Richelieu bíboros portréját – mintha csak most lépett volna ki Dumas regényéből.
A természet nyugalma – park és erdő
A kert, amelyet André Le Nôtre, a Versailles-i park tervezője álmodott meg, tökéletes piknikhez, sétákhoz, a csatornák, a szimmetria, a madárcsicsergés együtt adja a táj varázsát.
Nagylányom már a nap elején kiszúrt magának egy kaktuszt az egyik standon – estére vissza kellett mennünk érte.
A lovak világa
A kastély mellett található istállóban rendezték be a Le musée vivant du Cheval-t (élő ló múzeumot) – ez Európa egyik legnagyobb fejedelmi istállója. Nemcsak a mérete lenyűgöző, de az is, mennyi információval és élménnyel gazdagítja a látogatókat.
Interaktív táblákon megismertük a különböző lófajtákat – a gyerekek is élvezték, de mi is sok újat tanultunk. Lányom például beleült egy régi nyeregbe, megismerve, hogy valaha a hölgyek milyen pózban ültek a lovon.
Chantilly – ahol minden érzékünk ünnepel
Chantilly nem csak egy kastély, nem csak egy vásár. Az egész napos élmény egyesíti a természetet, a történelmet, a művészetet és a gasztronómiát, egy olyan hely, ahonnan az ember kellemesen elfáradva, mégis felfrissülten tér haza.
Számunkra bizonyos, hogy nem ez volt az utolsó látogatás – legközelebb remélem, a szüleimet is elhozhatom ide.
Ide kattintva tudtok a kastélyba jegyet foglalni! Weboldalukhoz kattide !
Fedezd fel a varázslatos párizsi éjszakát a híres Moulin Rouge revüműsorával. Paris by night, top modèle, top musique, c’est féerique!…… dúdolom még ma is a dalt, amit alig egy hete hallottam a legendás Moulin Rouge-ban. Hosszú idő után most másodszorra is sikerült eljutnom ide. E mesés este alatt szerzett élményeim inspiráltak, hogy megosszam veletek ezt az utazási tippet – ha Párizsban jártok, a Moulin Rouge kihagyhatatlan program!
Még a Sorbonne-on tanultam, amikor először voltam itt családommal, emlékszem, gyermeki izgalommal álltunk a sorban, hogy bejussunk az exkluzív bálterembe. A múlt héten megismétlődött a csoda. Ezúttal a férjemmel jöttem el, hogy megünnepeljünk egy különleges alkalmat a világ egyik legismertebb kabaréjában.
A közelben van parkoló, de jól megközelíthető metróval is, mi is ezt választottuk. A 2-es vonalon található Blanche nevű metróállomás kényelmes megoldás. Kiszállva már megpillantjuk a kabaré ikonikus szélmalmait. Fényes neonfényei az épületet azonnal felismerhetővé teszik az éjszakában.
„A Moulin Rouge nem csupán egy kabaré, egy világ, ahol az álmok és a valóság találkoznak.”- írja róla Pierre la Mure francia író, Toulouse-Lautrec festőművészről szóló életrajzi könyvében. A regényt mindenkinek ajánlom egy párizsi út előtt, mert sok szó esik benne a Moulin Rouge– ról is, mely nagy hatással volt a korabeli művészekre, akik inspirációt merítettetk atmoszférájából. Lautrec híres plakátokat készített a hely számára (ezeknek az eredetijét az épületben láthatjuk is), munkái megidézik a tánc ritmusát és az akkoriban itt folyó pezsgő életet. Jane Avril, híres kánkán táncosnő, Lautrec egyik múzsája így jellemezte: „A Moulin Rouge-ban táncolni olyan volt, mint repülni. A közönség lelkesedése és a zene energiája felemelt, és minden este újabb és újabb magasságokba repített.” Valóban varázslatos lehetett.
A mulató 1889. október 6-án nyílt meg Joseph Oller és Charles Zidler tehetős vállalkozóknak köszönhetően, akik a 19. századot jellemző számos háborút követő virágzó és békés időszakban, a Belle Epoque-ban váltak tehetőssé. A végtelen háborúk által elszegényedett és demoralizált párizsiak szórakozásra vágytak: a Moulin-Rouge éppen a legjobbkor jött. Ugyanebben az évben épült fel az Eiffel-torony is a híres párizsi világkiállításra.
1915-ben leégett, majd 1921- es újjáépítését követően Európa második legnagyobb mozijaként is üzemelt, mígnem az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő revüműsorok nyertek benne kizárólagosságot. 1951-ben avatták fel a mai formájában is megtalálható Belle Époque stílusban berendezett nagytermét, ami mérföldkő volt a történetében. Olyan neves művészek léptek fel színpadján, mint Edith Piaf, Frank Sinatra, Charles Aznavour, Liza Minnelli, Elton John és még sokan mások.
Eleinte csak négy, majd nyolc, majd tizenkét táncos volt, míg ma már kilencven professzionális táncosból áll a társulat, minden este hatvanan lépnek színpadra! Napközben rendszeresen próbálnak, ilyenkor órákat kánkánoznak, koreográfiákat gyakorolnak be, este pedig várja őket a show! Egy-egy este alatt két előadás is lemegy, az első 9 órakor a másik 11 órakor kezdődik. Legtöbbjük gyerekkora óta balettozik, és egy álmuk teljesül be azzal, hogy itt dolgozhatnak. A társulat tagjai között 18 nációval találkozhatunk – ausztrálok, angolok, no és persze francia nemzetiségűek. A koreográfus Bill Goodson, a legnagyobbakkal, köztük Michael Jackson-nal és Diana Ross-al is együtt dolgozott.
Mindezeken túl a táncosokat tetőtől-talpig fel is kell öltöztetni. A több mint ezer kosztümért, strasszos ruháért és kalapokért, finom kesztyűkért huszonhárom öltöztető felel. Néhány utcasarokra a Moulin Rouge-tól található Caroline Valentin varróműhelye, ahol a látványos fellépőruhákat készítik.
A francia kézművesipar hagyományait életben tartva szakképzett varrónők helyben varrnak, hímeznek. Az elegáns és finom díszítésű flitteres ruhákat folyamatosan cserélik, hogy a minőségükből és eredeti állapotukból ne veszítsenek. Rendkívül ellenállóak, hogy bírják a nagy strapát.
Az örök divatot képviselő ikonikus és emblematikus trikolór kánkán ruhához nem kevesebb, mint kétszáz méter rojt kell, súlya több mint öt kiló! Külön műhelyben készítik a tollakat is, évente két tonna strucctoll szükséges az előadásokhoz.
Végül, a bőrből készült cipőket és csizmákat a Maison Clairvoy műhely készíti szintén tradicionális, kézműves eljárással. Minden egyes pár egyedi darab, rendkívül komfortosak.
A kabaré kívül, de főleg belülről lenyűgöző: a padlótól a falakig minden az ünneplést és a luxust szimbolizáló élénkpiros színű, csodálatos szecessziós dizájn csillárok szórják az aranyló fényt. Miután kabátjainkat a ruhatárban hagytuk, nem győzünk nézelődni: a falakon festmények és mozaikok a hely híres előadóira és ikonikus pillanataira emlékeznek. A nagyterem elegáns, vörös-fekete ajtaja felett egy tábla figyelmeztet: „Bál a Moulin Rouge-ban”! Készítettem néhány fotót, hogy a kivételes alkalom minden morzsáját megörökítsem.
Akárcsak gyermekként egy cirkuszi előadás előtt, ezen az exkluzív helyen átragad az izgalom. Bár a nagyterem több felújításon esett át, általános architektúrája jóformán változatlan maradt. A színpadot az eleganciát közvetítő vörös bársonyfüggönyök ölelik körül, a patkó alakban elrendezett ülőhelyek minden vendégnek kiváló rálátást biztosítanak.
Miután udvariasan a helyünkre kísérnek, a „Féerie” show-hoz járó jégbehűtött pezsgő vár fehér abroszos asztalunknál. A több, mint hatszáz néző a helynek megfelelően elegáns, én is igyekeztem a legjobban kinézni a fekete tűsarkúmban és egy csinos kis szoknyában, férjem a munkából érkezett öltönyben (a turistáknak öltözéke természetesen lezserebb). Egy koccintás, néhány szelfi és kialszanak a fények, megszólal a zene, és indul az egy óra negyven percnyi időutazás!
A dalok, az artisták és a különböző műsorszámok pörögnek egymás után, nem túlzás, egy igazi „haute couture” divatbemutatónak is a részesei lehetünk. Kortyolgatva a pezsgőt elmerültem a látványban és csak ámuldoztam! Ezt a helyet látni kell, kortól, nemtől függetlenül, mert egy életre szóló, személyes élményt kapunk itt, amit majd elmesélhetünk, átadhatunk a szüleinknek, a barátainknak, gyermekeinknek. Az ötödik generáció óta tulajdonos Clerico család működtet egy másik szórakozóhelyet is a Moulin Rouge mellett, annak közvetlen közelében (La Machine du Moulin Rouge) valamint egy bárt is. Ez utóbbit „Buborék bár” -nak hívják, azaz a „Bar à Bulles” franciául, amely bohém-sikkes dekorációjával több, mint egy bár, igazi Montmartre életérzést ígérő hely. Rejtett rooftop bárjából állítólag zavartalan kilátás nyílik a Moulin Rouge-ra. Vasárnaponként brunch-ot is kínálnak, eldöntöttük, hogy hamarosan felkeressük, beszámolok majd erről is Nektek!
A Moulin Rouge-ba a helyek rendkívül gyorsan elfogynak!
Ide kattintvatudtok a műsororra jegyet foglalni! Weboldalukhoz kattide !
Megjegyzés: A cikkben szereplő fotók semmilyen módon nem másolhatók, nem reprodukálhatók és nem terjeszthetők, a képek jogtalan felhasználása jogi következményeket von maga után.
A Saint James Paris sikkes univerzuma önmagában megér egy vizitet. A főváros egyetlen kastélyszállójaként is üzemelő hotel a francia lakberendező, Laura Gonzales enteriőrjeinek köszönhetően a luxus ígéretével kecsegtet.
A Champs Elysees és a Bois de Boulogne közelében, Párizs elegáns 16. kerületében, diszkréten a lakóházak között megbújva találjuk a fenséges Saint James Paris-t. A neoklasszikus stílusú épületben nyüzsgéstől mentes béke honol. Egy közeli családtagomat szoktam ide elkísérni, aki több évtizede klubtag, néha ebédelünk a bárban, néha csak kávézunk a télikertben. A miliő csendes, visszafogott, a kiszolgálás figyelmes és udvarias.
A nagy presztízsű párizsi magánkúria a tehetséges francia lakberendezőknek, mint Bambi Sloan-nak, később Laura Gonzalez-nek köszönhetően teljesen új arculatot kapott. Fehér lappal a kézben, ők voltak azok, aki ezt az ékszerszerű épületet az elegancia, a humor és a fantázia bámulatos ötvözetével átvarázsolták, tipikusan franciás dizájnmegoldásokkal.
Egy alapítvány, egy klub…
A kastélynak történelmi múltja van. Párizs első repülőterének helyén, ahonnan anno a hőlégballonok felszálltak, 1892-ben megalakult a Thiers Alapítvány. Élise Thiers, a Francia Köztársaság volt elnökének özvegye elhunyt férje emlékének kívánt tisztelegni vele. Célja az volt, hogy a tudásukkal és szellemiségükkel kitüntetett fiatalok ebben az épületben lakhassanak, amíg tökéletesítik magukat olyan felsőoktatási tudományokban, mint a filozófia és történelem.
Így az alapítvány 1893-tól 1980-ig körülbelül 450 bennlakásos diáknak adott szállást. 1986-ban egy angol üzletember, Peter de Savary vásárolta meg a kastélyt, és alakította privát klubbá, amely után a helyszín a vállalkozók kiváltságos találkozóhelyévé vált: a Saint James Clubot 1987 májusában avatták fel. A létesítményt 1991-ben azután egy francia család vásárolta meg, amely már két négycsillagos szállodát is birtokolt Párizsban, a „Relais Christine”-t Saint-Germain des Prés-ben és a „Le Pavillon de la Reine”-t a nagyon romantikus Place des Vosges-on. Ő nevezte át a helyet „Szent Jakab Párizsnak”.
Mivel az intézmény önálló szállodaként is üzemel, nincs szükség klubtagsági kártyára, hogy bármelyikünk előtt megnyíljon e különleges hely. Éjszakára bőven van választék: budoár szobák, superior és luxus szobák keverednek három kategóriájú lakosztállyal. Ha pedig túlzottan fűt bennünket a romantika, és pénztárcánk is megengedi, lefoglalható akár a „Pavillon d’Amour”, a független luxusvilla, ami persze nem adatik meg bárkinek.
A pirosra lakkozott ajtók mögött minden szobában más-más színkompozíció, neves lakberenedzők egyedülálló képzeletének gyümölcse.
A 48 szoba és lakosztály eléréséhez fenséges hallon és diszkrét megvilágítású folyosókon át vezet az út.. Utóbbiak tágasak, egy mesés szökőkútra vagy a kertre néznek, és valamennyi másképpen díszített: színes falvédők, stílusos bútorok, régi vagy kortárs festmények borítják a falakat.
A legfelső emeleten, a hatalmas üvegtető alatt tíz hálószoba a télikertre néz. Mindegyikhez saját, fából készült asztalokkal és fotelekkel berendezett terasz tartozik, amelyet bambusz függönyök és falvédők választanak el a többitől.A falakat borító tapétákon műfajok, korszakok precíz és különösen teátrális ízléssel keverednek.
A vendégek igénybe vehetik a szaunával, pezsgőfürdővel és különféle fitneszgépekkel felszerelt Guerlain spa-t is, amely exkluzív Guerlain kezelések széles választékát, úszómedencét, hammamot, pezsgőfürdőt és edzőtermet kínál.
Csak kivételes kezelések állnak rendelkezésre: Imperial Orchid, Abeille Royale vagy a Guerlain Dedication, amely a párizsi Saint James Club jellegzetes kezelése.
A Saint James Club fürdője egy igazi oázis, félúton Kelet és Nyugat között, budoárszerű kezelőszobáival és két gőzfürdőjével. A Maison Guerlain rendkívül innovatív, szakértő kezek által kezelt termékei mind a nők, mind a férfiak örömére szolgálnak (lehet dupla masszázst is rendelni pároknak!). Egy csillárral és parkettával díszített edzőterem – mert a luxus mindenütt jelen van – kardio- és súlyzógépekkel egészíti ki a Saint James kínálatát.
Egyedülálló hangulat… A bár-könyvtár külön megér egy misét, még ha közben a bartender által készített koktélt kortyolgatjuk is.
A kompozíció egyszerűen fenséges! A korábban a Thiers Alapítvány tanulmányi helyeként működő bár-könyvtár 1200 könyvével egészen kivételes.
Nem nehéz otthon érezni magunkat ezen a meghitt helyen, ahol a patinás bőrhuzatú klubszékeket díszpárnák teszik még kényelmesebbé.
Többfogásos ebédre vágyunk? A francia ínyencségeket és különleges elnevezésű fogásokat felszolgáló étterem egy nagy, kertre nyíló helyiség, lélegzetelállítóan szép tapétával, bukolikus, letisztult dekorációval, asztalokkal berendezve. A vendégek örömét tízszeresére növeli ez a pompás, a régi korok varázsát megőrző étkező… abszolút szemet gyönyörködtető.
A konyhában az évek során olyan ikonikus szakácsok fordultak meg, , mint Patrick Henriroux és Thierry Marx..
A 2007-ben Jean-Luc Rocha, Meileur Ouvrier de France (MOF) séf által vezetett Saint James Club étterem természetesen Michelin-csillaggal is rendelkezik. Nem kétséges: a haute cuisine területén vagyunk.
A Saint-James egyike tehát azoknak a meglehetősen bizalmas és ritka címeknek Párizsban, amelyet érdemes ismernünk. Bármi legyen is a látogatás oka, nászút, üzleti vagy szabadidős tevékenység, az élmény emlékezetes marad!
A Saint James Club-ban királyi vagy királynőhöz fogható fogadtatásban lesz részünk, mert a hely tele romantikával, igazi luxus élményt nyújt, ahová – akárcsak egy teázásra – mindenképp érdemes betérni a Párizsba látogatóknak, de mindenkinek, akik intimitásra vágyik egy elegáns környezetben.
Ha bármi kérdésed van, szívesen segítek több információhoz jutni. Küldj nekem mailt erre a címre: franciadekor@gmail.com
Lyonban mindössze néhány hónap alatt készült el egy fiatal pár 70 négyzetméteres, kedvezőtlen beosztású lakásának teljes megújítása. Az élettér központjában ultramodern, hívogató konyha, indusztriális és skandináv stílus mixében.
Párizs különleges hangulatú tizedik kerületében, a Canal St-Martin gyönyörű partjánál lelt első közös otthonára a francia házaspár. Új lendületet és modernitást adva a 120 négyzetméter alapterületnek, a klasszikus Haussmann stílusú lakást az Atelier Germain lakberendező iroda ébresztette fel álmaiból.
Párizs központjában, kilátással a Tuilériák kertjére, egy patinás Haussmann bérházban alakított át Cristina Velani francia lakberendező egy lakást modernné, komfortossá a háromtagú család számára, kontrasztos falakkal, pasztellszínű textilekkel.
Üdvözöllek a blogomon, amely a francia dizájn és "Art de vivre" kínálatából számomra inspiráló ikonikus és kortárs különlegességeket mutatja be Nektek!
