És ha egy színnek illata és hangja is lenne? 🎨👃Ezt az egyedülálló érzékszervi élményt próbáltuk ki a nyáron a „Couleurs ! Chefs-d’œuvre du Centre Pompidou” című kiállításon, Monacóban.
Monacóban nem csupán a kaszinó, a jacht kikötő és a luxusüzletek nyújtanak élményt, hanem a Grimaldi Forum is. A modern épület minden nyáron izgalmas művészeti kiállításoknak a helyszíne. Idén a „Couleurs ! Chefs-d’œuvre du Centre Pompidou” című kiállításon való részvétel volt az egyik legemlékezetesebb élményem. A tárlat a színek varázslatos világába vezetett bennünket, ahol Didier Ottinger kurátor egy olyan különleges élményt varázsolt, amely túlmutatott a festmények és szobrok egyszerű bemutatásán: itt a színeket nemcsak láthattuk, hanem érezhettük is, egy igazán különleges, érzékszervi élményben volt részünk.
Egy kétezer négyzetméteres területen, a színelméletre építve, a kiállítás hatalmas kromatikus kört alkotott, ami egy óriási immerszív dobként hirdette a színeket (kék, piros, rózsaszín, fehér, zöld, sárga és fekete).
Innen ágaztak ki a különböző monokróm folyosók, amelyek mindegyike egy-egy színt kaptott, és mindegyikhez egy-egy Marion Mailaender által tervezett dizájntér társult: sárga az előszobához, zöld a hálószobába és így tovább.
Izgalmas élmény volt, hogy nemcsak vizuálisan a szemünkkel hanem a fülünkkel, sőt, az orrukkal is felfedezhettük a színek mélyebb dimenzióját.
Az installációk között szerepeltek olyan egyedülálló alkotások, mint a chilei zeneszerző Roque Rivas hangkompozíciói, aki minden egyes színhez speciális hangzásokat rendelt. Emellett a parfümőr Alexis Dadier és a Fragonard parfümház együttműködésével kialakított illatvilágok is jelen voltak, amelyek segítettek a színek illatának megjelenítésében. A kiállítás a 20. és 21. század legnagyobb alkotóitól, mint Van Gogh, Picasso, Matisse, Kandinsky, Kupka, Rothko, Yves Klein… hozta el azokat a műalkotásokat, amelyek a Centre Pompidou legismertebb és legikonikusabb darabjait alkotják.
A műalkotások mindegyike egy-egy szín mélyebb jelentését fejezte ki. A híres Made in Japan – La Grande Odalisque című festmény például lenyűgöző zöld és piros kontrasztot hozott, ahol a színek kiemelték a festmény erőteljes vizuális hatását.
A piros színek dominanciáját Andy Warhol híres Big Electric Chair (1967-68) műve uralta, amely egy erőteljes társadalmi és szimbolikus üzenetet hordozott, miközben a piros szín a szenvedést, fájdalmat és tragédiát is megjelenítette.
A „Couleurs ! Chefs-d’œuvre du Centre Pompidou” kiállítást óriási érdeklődés övezte , 55 nap alatt 76 ezernél is több látogatót vonzott. Ez a látogatószámmal a Grimaldi Fórum egyik legnagyobb sikerét hozta és bekerült a leglátogatottabb kiállítások toplistájába, a Monet és Grace Kelly retrospektív tárlatok közé.
Sylvie Biancheri, a Grimaldi Forum ügyvezető igazgatója így nyilatkozott: „Ez egy nagy siker, mind látogatottság, mind pedig hírnév tekintetében. A kiállítás különösen vonzó volt a fiatalok számára, hiszen a látogatók csaknem 40 százaléka 25 év alatti volt – ez biztató a jövőre nézve.”
Ha Monacóban jártok, érdemes figyelemmel kísérnetek a Grimaldi Forum jövőbeli programjait, mert valószínű, hogy a következő kiállítások is olyan különleges élményeket tartogatnak, amelyek nemcsak a művészetek iránt érdeklődők, de bárki számára felejthetetlenek lesznek. A 2026-os nyári programban például egy autós kiállítást terveznek, Top Marques Monaco 2026 címmel: a világ legrangosabb szuperautó‑kiállításán hipersport‑ és szupersport‑kocsik, klasszikus autók, és a legmodernebb technológiai innovációk szerepelnek, 2027 nyarára pedig a híres belga művész, René Magritte retrospektív kiállítása kerül majd sor. Ne hagyjátok ki!
A Grimaldi Forum jövőbeli kiállításaira ezen a hivatalos honlapon, illetve a helyszínen lehet jegyet venni.
Megjegyzés: A cikkben szereplő fotók semmilyen módon nem másolhatók, nem reprodukálhatók és nem terjeszthetők, a képek jogtalan felhasználása jogi következményeket von maga után.
Nem akartam lemaradni Párizs egyik legizgalmasabb kulturális eseményéről, a Pop Art rajongóinak kötelező kiállításáról, ezért a múlt hétvégén ismét ellátogattam a kortárs művészet egyik legfontosabb helyszínére, a Fondation Louis Vuitton-ba.
A „Pop Forever – Tom Wesselmann & more” című kiállítást egy ideje kinéztem magamnak, és most végre valóra váltottam ezt az élményt. A vibráló színek, az ikonikus amerikai popművészek munkái és a különleges építészeti környezet mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez a látogatás igazán emlékezetes legyen.
A különleges esemény az amerikai Tom Wesselmann (1931-2004), a Pop Art egyik kiemelkedő alakja előtt tiszteleg.
Több mint 150 műalkotást láthatunk tőle és más művészektől.
Bevallom, a Pop Art hallatán a mai napig egyedül Andy Warhol neve ugrott be, akitől régebben a londoni Tate Modern-ben volt szerencsém látni egy emlékezetes kiállítást. Tom Wesselmann műveit nem ismertem. Pedig egy olyan művész volt ő, aki merész és provokatív alkotásaival mély hatást gyakorolt erre a ma is élő és virágzó művészeti irányzatra.
Újraértelmezte a klasszikus művészeti műfajokat, mint a csendélet és az aktot.
Alkotásaiba beépítette a popkultúra elemeit, reklámokat és hétköznapi tárgyakat.
Merész és színes alkotásokat hozott létre.
Munkáiban gyakran kombinálta a festészetet és a szobrászatot, emellett kollázsokat és 3D-s installációkat is készített. Wesselmann legismertebb sorozatai, mint a „Great American Nudes” és a „Still Lifes”, a műfaj mérföldköveivé váltak, legtöbbje a női alakot ábrázolja provokatív és érzéki módon.
Műveit gyakran kritizálják explicit természetük miatt.
„Great American Nude” sorozat részeként ezek a festmények a női testet idealizált és stilizált formában ábrázolják.
Az arc részletei gyakran elmosódnak vagy teljesen hiányoznak,, sokszor csak a száj, mint a női arcvonás egyik domináns része jelenik meg, ami a szexualitás és a vágy szimbólumaként értelmezhető.
De túl Wesselmann művészetén túl a kiállítás bemutatja a Pop Art különböző korszakait és annak folytatását a mai napig. Külön figyelmet érdemel Andy Warhol Shot Sage Blue Marilyn című alkotása, amely szintén szerepel a kiállításon. Warhol híres Marilyn Monroe-portréja a Pop Art egyik legikonikusabb műve, amely a kultúra és a média hatását tükrözi. Ezt a festményt 2022 májusában 195 millió dollárért adták el, ami csak még inkább megerősíti a Pop Art örök érvényűségét.
Derrick Adamstól Andy Warholig, KAWStól Jeff Koonsig, a kiállítás egy izgalmas párbeszédet teremt tehát a múlt és a jelen között.
Wesselmann művészete megnyitotta az utat olyan művészek előtt, mint Jeff Koons, aki szintén a fogyasztás és a tömegmédia kérdéseit feszegeti műveiben.
Wesselmann művészete a popkultúra és a reklámok hatását ötvözi a klasszikus festészeti formákkal, és olyan műalkotásokat hozott létre, amelyek nemcsak esztétikai élményt nyújtanak, hanem kérdéseket is felvetnek a fogyasztói társadalomról és annak hatásairól.
Beszéljünk egy kicsit a helyszínről: a Fondation Louis Vuitton: Építészetileg tökéletesen illeszkedik a modern művészeti alkotásokhoz. Nem véletlenül, minden Párizsba látogató ismerősömnek ajánlom jöjjön ide. A tágas terek olyan élményt nyújtanak, amelyben a Wesselmann monumentális festményei és 3D-s installációi valóban kibontakozhatnak.
A múlt és a jelen találkozása különösen nagy élmény azoknak, akik érdeklődnek a 20. századi kultúra és művészetek fejlődése iránt.
Bár ez a kiállítás hamarosan véget ér, a Fondation Louis Vuitton minden szempontból megér egy látogatást, mindig izgalmasabbnál izgalmasabb kiállításokkal várja a művészetek imádóit!
Merüljünk el a tengerek titokzatos világában a Boulogne-sur-Mer városában található Nausicaá akváriumban! Ez a lenyűgöző tengeri központ nemcsak Európa legnagyobb akváriuma, hanem egyedülálló élményt is kínál minden korosztály számára. A Nausicaá célja, hogy bemutassa a tengeri élővilág sokszínűségét, miközben kiemelt figyelmet fordít az óceánok fenntartható kezelésére és a tengeri fajok védelmére.
Egy hely, amely arra inspirál, hogy jobban vigyázzunk a világunkra.
Az iskolai szünet alatt családommal Észak-Franciaország csodás vidékére, az Opálpart (Côte d’Opale) lenyűgöző tájaira látogattunk, a La Manche-csatorna partvidékén. Az utazás egyik fénypontja a híres Nausicaá tengeri központ volt, amely méltán viseli az „Európa legnagyobb akváriuma” címet. Kíváncsiak voltunk, vajon a sokat emlegetett Nausicaá valóban olyan lenyűgöző-e, mint ahogyan azt a prospektusok és utazási oldalak állítják.
A zöldeskék színben játszó tenger és a jódos, friss tengeri levegő már messziről érezteti hatását – Boulogne-sur-Mer, ez a festői tengerparti város, még a borongós, szeles időjárás ellenére is magával ragadó hangulatot áraszt. Párizsból mindössze háromórás autóútra található, így ideális úti cél akár egy hosszú hétvégére is a La Manche-csatorna partján.A Nausicaá több mint 50 akváriummal és tízezernyi vízi élőlénnyel várja látogatóit, messze túlszárnyalva várakozásainkat.
A központnak évek óta alapvető küldetése felhívni a látogatók figyelmét az óceán és az erőforrások jobb kezelésének szükségességére. Számos programot is kínálnak, köztük a gyerekek számára különösen izgalmas halak etetését, meghatározott időpontokban.
A sok szórakoztató élmény mellett, rengeteget tanulhatunk is, átérezve az óceán hatalmát, szépségét.
Összesen három nagy kiállítás, elsőként a „Voyage en haute mer” (Utazás a nyílt tengerre) vár ránk. Medúzák, cápák, óriáshalak, látványban nincs hiány! Ennek a kiállításnak egy részét a mélység világának szentelték. Emlékezetes élmény, ahogy egy sötét akváriumban csak a halak szemei villogását látni, a gyerekeknek interaktív kijelzők segítik a felfedezést.
Tizenkét éves fiam alig tudott elszakadni a számítógépes játékoktól.
Teremről teremre haladva egyre közelebb kerülünk a fő attrakcióhoz, a hatalmas medencéhez, amely felér egy multiplex mozi élményével. A hatalmas, húsz méter széles öt méter magas akváriumban szardíniarajok, ráják, cápák, egy védett faj, a fenséges manta rája úszkál, azt a benyomást keltve, minthacsak repülne a vízben. Az élmény varázslatos és relaxáló. A vízi központ számos kutatóprogramon keresztül támogatja ennek a fajnak a fennmaradását is.
Nagyon élveztük, hogy hatalmas cápák, ráják siklanak el elegánsan el a fejünk felett.
A kiállítás végén képletesen felszállunk az óceán fenekéről egy képernyővel felszerelt felvonóval. Kiszállva a liftből rálátunk az óriási medence felszínére, igazán akkor döbbenünk rá, milyen hatalmas is ez az akváriu, és mekkora technikai kihívást jelent a fenntartása.
Folytatva utunkat a „Des Rivages et des Hommes” (Partok és emberek) kiállításhoz érünk. Ezen a részen mutatják be azt, hogy az emberi élet milyen szorosan kapcsolódik a tengerhez, és mennyire nagy az egymásra utaltság.
Felfedezhetjük a tengeri növény- és állatvilág sokszínűségét, találkozhatunk aligátorokkal, teknősökkel és millió féle színes halakkal.Az egyik akvárium tele fura pálcikaforma élőlényekkel, amelyek ki-be bujkálnak a homokba.
Az érintőképernyős információs pontoknál szembesülünk a klímaváltozás következményeivel, bemutatják a korallok fontosságát és pusztulásukat, és megismerhetjük a veszélyeztetettségük hátterét.
A környezeti csapásokat is jól érzékeltetik a képernyőkön, mintha magunk is átélnénk egy tsunami-t. Rövid videókon és információs táblákon keresztül szigetlakók mesélnek a klímaváltozás hatásairól, amellyel nap mint nap szembesülnek.
Haladva a termeken át kijutunk egy medencéhez ahol hat-nyolc fóka fergeteges játékában gyönyörködünk.
Nagyokat nevetünk a mókás, ám hihetetlenül intelligens állatokon, akik elképesztő, hogy mit vittek végbe!
Visszatérve az épületbe egy újabb látványos virtuális tér következett: utasként belépünk egy erősen hullámzó hajóba, a Thalassa-ba, amint az elindul velünk a viharos tengerre halászni.
Mozog velünk az egész szerkezet, nagyon életszerű, hiteles élményt ad az ilyen nehézségekről!
Jól elfáradva az élményekbe jutunk az utolsó, az éghajlatváltozással foglalkozó kiállításhoz (Dans l’Œil du Climat). Így aztán, mielőtt ennek nekivágnánk muszáj ennünk-innunk valamit a Nausicaá egyik kávézójában csodálatos kilátással a borongós tengerre.
A három hangulatos kávézó egyike.
Folytatva utunkat interaktív installációk és vetítések mutatják be az éghajlatváltozás óceánokra gyakorolt hatását és hívják fel a figyelmet környezetünk megőrzésének fontosságára.
A fokföldi pingvinek is elszenvedői a klímaváltozásnak, az óceáni áramlatok változásai arra kényszerítik a őket, hogy egyre messzebbre ússzanak táplálékszerzés céljából.Akár az egész napot is eltölthetnénk itt, annyi a látnivaló mi 4 órát szántunk a felfedezésre, és egy pillanatra sem unatkoztunk.Kamaszkorú gyermekeim számára is rendkívüli élmény volt a Nausicaá, biztosak vagyunk benne, hogy még visszatérünk ide!
Árak: A belépőjegyek ára 30 EUR felnőtteknek és 23 EUR gyermekeknek. A bejáratnál praktikus szekrények találhatók a kabátok, táskák tárolására, ami különösen jól jött a kinti esős időben! (Ne felejtsünk el hozni az 1 eurós érmét, amit visszakapunk a használat után.)
A Nausicaa-ról többet megtudhatsz a hivatalos weboldalukon ide kattintva.
Párizs művészeti kiállításainak gazdagsága a világon egyedülálló. Közülük az egyik legnagyszerűbb volt a majd 200 jelentős francia és orosz műalkotást bemutató Morozov kollekció 2022 ben, mely során a több emeleten átívelő időutazás keretében a legnagyobb impresszionista és avantgárd festőművészekkel találkozhattunk.
Mihaïl Morozov (1870-1903), a család legidősebb tagja, 32 éves korában halt meg. Nemcsak családi vállalkozását növelte, de mindenekelőtt felismerte a modern művészetek fontosságát, Párizsban a legnevesebb műkereskedőket és kritikusokat kereste fel. Kép: Valentin Sérov (1865-1911) Ivan Abramovich Morozov portréja, Moszkva, 1910
Húgom, Tamara, a nagyobb párizsi múzeumokat már kívülről ismeri, így most a legutóbbi látogatatása során az impozáns, 2006-ban, egy 85 éves Frank Gehry sztárépítész által tervezett csupa üveg Louis Vuitton Alapítvány múzeumát ajánlottam neki. Az Eiffel-torony és a La Défense negyede között elhelyezkedő extravagáns épület önmagában is megér egy vizitet. Akár egy csodálatos imbolygó vitorlás hajó (vagy mások szerint jéghegy), Franciaország kultúra és a művészetek iránti elhivatottságát jelképezi. A szokatlan forma jól tükrözi az alapítvány egyedülálló, újító szellemét: az üveg légiességet, világosságot ad, mindezt úgy, hogy az tökéletesen illeszkedik környezetébe. Itt látható a Louis Vuitton-t is gyártó, Bernard Arnauld iparmágnásnak és szenvedélyes műgyűjtőnek 20. századi és kortárs alkotásokból álló műgyűjteménye, továbbá kortárs időszaki kiállításokat és kulturális rendezvények is rendeznek benne. Érdekesség, hogy a csupa üveg múzeum tulajdonjoga 50 év múlva átszáll Párizs városára!
Férjemmel, a Louis Vuitton Alapítvány múzeumának bejárata előtt, 2021 novemberében.
Az alapítvány impozáns termeiben pompás érzés bámészkodni, a tetőteraszról pazar kilátás nyílik Párizsra. Ha van időm, gyakran megiszom itt egy csésze teát, a gyerekek fagyiznak a sok szépég után. Rengeteg emlék fűz ide, és aki a Latin negyed vagy a Montmartre után a modern Párizshoz is közel szeretne kerülni, legalább egyszer jöjjön el! A múzeum a francia királyok egykori vadászterületén elhelyezkedő Bois de Boulogne 19. századi 850 hektáros parkjában található, amely Nyugat-Párizs legnagyobb pihenőhelyének számít. A központi, egyes metróval könnyen megközelíthető.
A kiállítás bejáratánál sorban állva a „Tárulj, szezám!” effektus lép működésbe a festészetért rajongók körében, akár egy kincses barlang előtt. Megtudjuk, hogy a fiatalon elhunyt műgyűjtő, Mihail Morozov (1870-1903) 39 francia művet szerzett, halála után pedig fivére, Iván (1871-1921) folytatta a gyűjtést. Az orosz testvérpár összesen 230 festményt és szobrot birtokolt a párizsi impresszionizmusról és avantgárdról, 430-at az oroszból. Ám a világ egyik legszebb gyűjteménye az első világháború és az orosz forradalom után kis híján teljesen elveszett: 1918-ban a műveket, csakúgy, mint a szintén textiliparos Szergej Shchukin (1854- 1936) gyűjteményét, államosították, majd az 1930-as évektől bekerültek az Ermitázs Múzeum, a Puskin Szépművészeti Múzeum és a Tretyakov Galéria gyűjteményébe. A múzeumok között szinte véletlenszerűen osztották szét a két nagy műgyűjtő és textiliparos XIX. század végi gyűjteményét.
Egészen 2017-ig, az első kolosszális párizsi Shchukin kiállításig (amit 1,2 millió látogató járt végig szintén a Louis Vuitton Alapítvány rendezésében), a képek pontos származását nem lehetett megállapítani. Hosszú tudományos kutatási folyamat eredményeképp ekkor tisztázódott a festmények hovatartozása. A párizsi Morozov-gyűjteménybe 200 alkotást választottak ki. Oroszország három múzeumában hosszú ideig féltve őrzött lélegzetelállító Matisse-ok, Monet-k, a radikális kubista Picasso vagy Gauguin-ek keltek útra Párizs felé. „Nem kevesebb, mint 40 konvojra volt szükség Moszkvából és Szentpétervárról, hogy a Morozov fivérek látványos együttesét a Bois de Boulogne-ba hozzuk” – mondta egy interjúban Jean-Paul Claverie, a Louis Vuitton alapítvány ügyvezetője.
Lássuk akkor a képeket! Ivan Morozovnál Paul Cézanne központi szerepet játszott a modern művészet megértésében. 1907-ben, nem sokkal Cézanne halála után fedezte fel a mestert, akinek a formák leegyszerűsítéséről szóló szlogenjét a kubisták is bőségesen átveszik majd: „A természetet hengerrel, gömbbel, kúppal ábrázoljuk.” Iván Morozov féltve őrizte Cézanne alkotásait, a mestertől birtokában lévő tizennyolc festményt hálószobája melletti privát szekrényben helyezte el. Párizsba tizenhét festményt hoztak tőle, köztük néhány gyönyörű portrét, csendéletet és tájképet találunk.
Számos olyan nagy mester festményét, mint amilyen Renoir, Picasso, Monet, Matisse vagy akár Van Gogh, most először mutatnak be Párizsban! Ezeket a képeket Oroszországon kívül eddig még máshol nem csodálhatták meg a látogatók. Majdnem minden nagy név egy-egy termet kap, a magyarázat mindenütt franciául van csak, ezért érdemes kis hallgatókészüléket venni, annak, nem érti a nyelvet.
Cézanne, Paul – Still Life with a Curtain, Hermitage Múzeum kb. 1898
A testvérek közül a legidősebb, Mihail Morozov, 1901-ben bemutatta Vincent Van Gogh munkásságát Oroszországban. Nyolc évvel később Ivan egy szokatlan festményre tett szert, aminek a Louis Vuitton Alapítvány egy külön termet szentel. Majd öt perces sort álltunk ki a múzeumon belül, hogy bejussunk! Ez a kép azért is különleges, mivel a festmény egy metszetről készült, amely Gustave Doré rajzát, „A foglyok körét” másolja. Egy korabeli kritikus ezt írta: „Gustave Doré magával ragadja magasztos fantáziájával, amely annyira alkalmas arra, hogy lefordítson mindent, ami a közönséges szem elől elkerül: az emberiség drámai látványainak nagyszerű költészetét.” Van Gogh néhány hónappal később a kép megfestése után meghalt.
A képen nem egy megélt jelenetről van szó, inkább egy elképzeltről. 1890-ben járunk, és Vincentet a Saint-Rémy-i pszichiátriai intézetbe zárják, mély pszichés hanyatlásban van. Ezt írta testvérének, Theónak: „A vágyam, hogy elmenjek innen, most már abszolút. Levegőre van szükségem, megviseltnek érzem magam az unalomtól és a bánattól.” Mégis ő kérte internálását, miután megcsonkította a fülét. Az egyetlen lehetséges menekvés pedig szokás szerint az alkotás jelentette számára. A képen: Vincent Van Gogh: A rabok köre (1890)
Összesen közel 200 impresszionista és modern festmény utazott el tehát a Louis Vuitton Alapítványhoz, egy egyedülálló találkozóra a múzeum szívében. A két testvérnek igen jó szeme volt, jó érzékkel gyarapították a családi gyűjteményt. Mihail 1902-ben megvásárolt egy festményt, amely az akkor szinte ismeretlen, Pierre Bonnardot-tól. Iván 1905 és 1913 között nem kevesebb, mint tizenhárom festményt szerez be ugyanettől a művésztől, emellett öt további alkotást is rendelt.
A téma egy napsütéses délutánt idéz, talán Saint -Tropez-ben. Az a néhány ember, aki megeleveníti a kompozíciót, keresi a fák árnyékát. Morozov ezt a sort később még több Bonnard panellel egészítette ki, amelyek az évszakokat képviselik.
A monumentális, három részre tagolt mű az orosz iparos magánkastélyába belépve fogadta a látogatót. A triptichon célja, hogy elmerítse a kastélyba belépőt ebben a hangulatos festményben. Figyeljük meg, hogy a dekoratív erő mennyire magával ragadó ennél a négy méter hosszan elnyúló alkotásnál.
Az expozíció nem kevesebbet kínál, mint Manet, Rodin, Pissarro, Lautrec, Sisley, Cézanne, Gauguin, Bonnard, Denis, Maillol, Malévitch, Outkine vagy Sarian egy helyen! A képen sorrendben: Monet, Van Gogh, Renoir.
Miután húgom a kiállításról lelkesen tért vissza, mi rá egy hétre mentünk el megnézni. Gazdag kulturális utazáson vettünk részt, lélegzetelállítónál lélegzetelállítóbb termeket felfedezve. Picasso, Monet, Cézanne, Gauguin, Renoir, de Vroubel, Malevics, Repin, Maurice Denis vagy Sérov … a festészet összes nagy mesterét megtaláljuk ebben a hihetetlen gyűjteményben! Tájkép, portré, csendélet, valamint monumentális festmények váltják egymást, csak úgy hipnotizálnak bennünket. Hamarosan családom további tagjai következnek: lányommal, fiammal és édesanyámmal is tervezem, hogy elmegyünk majd, ő karácsony előtt jön ki egy pár napra hozzánk. Izgatottan várom, mi lesz a véleményük, mert a sok szépséggel nem lehet betelni! A múzeum után sétálunk majd a Bois de Boulogne-ban, kacsákat etetünk a tóban, feltehetőleg célba vesszük a gyalog is elérhető Diadalívet, hogy a karácsonyi fényekben úszó Champ Elysée varázslatos hangulata kárpótoljon bennünket a tudatért, hogy a mi nappalink falán sohasem lóghat eredeti Monet.
A modern művészet ikonjait összegyűjtő egyedülálló kiállítást 2022. február 22-ig lehetett megtekinteni. A róla szóló könyv itt megvásárolható (már csak francia nyelven kapható)
Üdvözöllek a blogomon, amely a francia dizájn és "Art de vivre" kínálatából számomra inspiráló ikonikus és kortárs különlegességeket mutatja be Nektek!
