Nem akartam lemaradni Párizs legjobb Pop Art kiállításáról, ezért a múlt hétvégén, ismét ellátogattam a Fondation Louis Vuitton-ba. A „Pop forever, Tom Wesselmann & …” című kiállítás már régóta terveim között szerepelt.
A különleges esemény az amerikai Tom Wesselmann (1931-2004), a Pop Art egyik kiemelkedő alakja előtt tiszteleg.
Több mint 150 műalkotást láthatunk tőle és más művészektől.
Bevallom, a Pop Art hallatán a mai napig egyedül Andy Warhol neve ugrott be, akitől régebben a londoni Tate Modern-ben volt szerencsém látni egy emlékezetes kiállítást. Tom Wesselmann műveit nem ismertem. Pedig egy olyan művész volt ő, aki merész és provokatív alkotásaival mély hatást gyakorolt erre a ma is élő és virágzó művészeti irányzatra.
Újraértelmezte a klasszikus művészeti műfajokat, mint a csendélet és az aktot.
Alkotásaiba beépítette a popkultúra elemeit, reklámokat és hétköznapi tárgyakat.
Merész és színes alkotásokat hozott létre.
Munkáiban gyakran kombinálta a festészetet és a szobrászatot, emellett kollázsokat és 3D-s installációkat is készített. Wesselmann legismertebb sorozatai, mint a „Great American Nudes” és a „Still Lifes”, a műfaj mérföldköveivé váltak, legtöbbje a női alakot ábrázolja provokatív és érzéki módon.
Műveit gyakran kritizálják explicit természetük miatt.
„Great American Nude” sorozat részeként ezek a festmények a női testet idealizált és stilizált formában ábrázolják.
Az arc részletei gyakran elmosódnak vagy teljesen hiányoznak,, sokszor csak a száj, mint a női arcvonás egyik domináns része jelenik meg, ami a szexualitás és a vágy szimbólumaként értelmezhető.
De túl Wesselmann művészetén túl a kiállítás bemutatja a Pop Art különböző korszakait és annak folytatását a mai napig. Külön figyelmet érdemel Andy Warhol Shot Sage Blue Marilyn című alkotása, amely szintén szerepel a kiállításon. Warhol híres Marilyn Monroe-portréja a Pop Art egyik legikonikusabb műve, amely a kultúra és a média hatását tükrözi. Ezt a festményt 2022 májusában 195 millió dollárért adták el, ami csak még inkább megerősíti a Pop Art örök érvényűségét.
Derrick Adamstól Andy Warholig, KAWStól Jeff Koonsig, a kiállítás egy izgalmas párbeszédet teremt tehát a múlt és a jelen között.
Wesselmann művészete megnyitotta az utat olyan művészek előtt, mint Jeff Koons, aki szintén a fogyasztás és a tömegmédia kérdéseit feszegeti műveiben.
Wesselmann művészete a popkultúra és a reklámok hatását ötvözi a klasszikus festészeti formákkal, és olyan műalkotásokat hozott létre, amelyek nemcsak esztétikai élményt nyújtanak, hanem kérdéseket is felvetnek a fogyasztói társadalomról és annak hatásairól.
Beszéljünk egy kicsit a helyszínről: a Fondation Louis Vuitton: Építészetileg tökéletesen illeszkedik a modern művészeti alkotásokhoz. Nem véletlenül, minden Párizsba látogató ismerősömnek ajánlom jöjjön ide. A tágas terek olyan élményt nyújtanak, amelyben a Wesselmann monumentális festményei és 3D-s installációi valóban kibontakozhatnak.
A múlt és a jelen találkozása különösen nagy élmény azoknak, akik érdeklődnek a 20. századi kultúra és művészetek fejlődése iránt.
Bár ez a kiállítás hamarosan véget ér, a Fondation Louis Vuitton minden szempontból megér egy látogatást, mindig izgalmasabbnál izgalmasabb kiállításokkal várja a művészetek imádóit!
Kalandozzunk a tengerek titokzatos világába! Ezúttal a Boulogne-sur-Mer-ben található Nausicaé-ba (tengeri központ-ba) invitállak benneteket, amely Európa legnagyobb akváriumaként egyedülálló élményt kínál. A Nausicaá nem csupán a tengeri élet sokszínűségét mutatja be, fontos küldetése is van: a tengeri fajok védelme és az óceánok fenntartható kezelése.
Egy hely, amely arra inspirál, hogy jobban vigyázzunk a világunkra.
Az elmúlt iskolai szünetben családommal ellátogattunk Észak- Franciaorszá-ba, a La Mache csatorna mentén található Opálpart mesés tájaira. A helyi látványosságok közül a legkiemelkedőbb a Nausicaá, mely Európa legnagyobb akváriumaként hirdeti magát. Kíváncsi voltam, beváltja-e a hozzá fűzött reményeket.
Gyönyörű zöldeskék tenger, jódos illatú levegő… a Párizsból alig háromórás autóútra található Boulogne-sur-Mer a borongós, szeles idő ellenére is sajátos tengerparti hangulatot áraszt.A Nausicaá több mint 50 akváriummal és tízezernyi vízi élőlénnyel várja látogatóit, messze túlszárnyalva várakozásainkat.
A központnak évek óta alapvető küldetése felhívni a látogatók figyelmét az óceán és az erőforrások jobb kezelésének szükségességére. Számos programot is kínálnak, köztük a gyerekek számára különösen izgalmas halak etetését, meghatározott időpontokban.
A sok szórakoztató élmény mellett, rengeteget tanulhatunk is, átérezve az óceán hatalmát, szépségét.
Összesen három nagy kiállítás, elsőként a „Voyage en haute mer” (Utazás a nyílt tengerre) vár ránk. Medúzák, cápák, óriáshalak, látványban nincs hiány! Ennek a kiállításnak egy részét a mélység világának szentelték. Emlékezetes élmény, ahogy egy sötét akváriumban csak a halak szemei villogását látni, a gyerekeknek interaktív kijelzők segítik a felfedezést.
Tizenkét éves fiam alig tudott elszakadni a számítógépes játékoktól.
Teremről teremre haladva egyre közelebb kerülünk a fő attrakcióhoz, a hatalmas medencéhez, amely felér egy multiplex mozi élményével. A hatalmas, húsz méter széles öt méter magas akváriumban szardíniarajok, ráják, cápák, egy védett faj, a fenséges manta rája úszkál, azt a benyomást keltve, minthacsak repülne a vízben. Az élmény varázslatos és relaxáló. A vízi központ számos kutatóprogramon keresztül támogatja ennek a fajnak a fennmaradását is.
Nagyon élveztük, hogy hatalmas cápák, ráják siklanak el elegánsan el a fejünk felett.
A kiállítás végén képletesen felszállunk az óceán fenekéről egy képernyővel felszerelt felvonóval. Kiszállva a liftből rálátunk az óriási medence felszínére, igazán akkor döbbenünk rá, milyen hatalmas is ez az akváriu, és mekkora technikai kihívást jelent a fenntartása.
Folytatva utunkat a „Des Rivages et des Hommes” (Partok és emberek) kiállításhoz érünk. Ezen a részen mutatják be azt, hogy az emberi élet milyen szorosan kapcsolódik a tengerhez, és mennyire nagy az egymásra utaltság.
Felfedezhetjük a tengeri növény- és állatvilág sokszínűségét, találkozhatunk aligátorokkal, teknősökkel és millió féle színes halakkal.Az egyik akvárium tele fura pálcikaforma élőlényekkel, amelyek ki-be bujkálnak a homokba.
Az érintőképernyős információs pontoknál szembesülünk a klímaváltozás következményeivel, bemutatják a korallok fontosságát és pusztulásukat, és megismerhetjük a veszélyeztetettségük hátterét.
A környezeti csapásokat is jól érzékeltetik a képernyőkön, mintha magunk is átélnénk egy tsunami-t. Rövid videókon és információs táblákon keresztül szigetlakók mesélnek a klímaváltozás hatásairól, amellyel nap mint nap szembesülnek.
Haladva a termeken át kijutunk egy medencéhez ahol hat-nyolc fóka fergeteges játékában gyönyörködünk.
Nagyokat nevetünk a mókás, ám hihetetlenül intelligens állatokon, akik elképesztő, hogy mit vittek végbe!
Visszatérve az épületbe egy újabb látványos virtuális tér következett: utasként belépünk egy erősen hullámzó hajóba, a Thalassa-ba, amint az elindul velünk a viharos tengerre halászni.
Mozog velünk az egész szerkezet, nagyon életszerű, hiteles élményt ad az ilyen nehézségekről!
Jól elfáradva az élményekbe jutunk az utolsó, az éghajlatváltozással foglalkozó kiállításhoz (Dans l’Œil du Climat). Így aztán, mielőtt ennek nekivágnánk muszáj ennünk-innunk valamit a Nausicaá egyik kávézójában csodálatos kilátással a borongós tengerre.
A három hangulatos kávézó egyike.
Folytatva utunkat interaktív installációk és vetítések mutatják be az éghajlatváltozás óceánokra gyakorolt hatását és hívják fel a figyelmet környezetünk megőrzésének fontosságára.
A fokföldi pingvinek is elszenvedői a klímaváltozásnak, az óceáni áramlatok változásai arra kényszerítik a őket, hogy egyre messzebbre ússzanak táplálékszerzés céljából.Akár az egész napot is eltölthetnénk itt, annyi a látnivaló mi 4 órát szántunk a felfedezésre, és egy pillanatra sem unatkoztunk.Kamaszkorú gyermekeim számára is rendkívüli élmény volt a Nausicaá, biztosak vagyunk benne, hogy még visszatérünk ide!
Árak: A belépőjegyek ára 30 EUR felnőtteknek és 23 EUR gyermekeknek. A bejáratnál praktikus szekrények találhatók a kabátok, táskák tárolására, ami különösen jól jött a kinti esős időben! (Ne felejtsünk el hozni az 1 eurós érmét, amit visszakapunk a használat után.)
A Nausicaa-ról többet megtudhatsz a hivatalos weboldalukon ide kattintva.
Az Olimpia után már egy másik izgalmas párizsi eseményre készülök. A Ritz Paris híres luxushoteljének nagyszabású aukcióján ezerötszáz darab ikonikus tárgy kerül kalapács alá hamarosan. A szeptemberi árverés minden egyes darabja annak az eleganciának és kifinomultságnak a hordozója, amely a Place Vendôme 15. alatt működő szállodát mindig is jellemezte, megidézve e mitikus épület 125 éves történelmét.
Az első alkalommal…
A lenyűgöző Proust szalon
Hat évvel ezelőtt már sor került egy hasonló aukcióra, akkor a több mint 3500 bútorból és műtárgyból világrekordnak számító, 7,3 millió eurós bevétel született! Erre az ötcsillagos szálloda épületének 2012-2016 közötti átfogó felújítása adott alkalmat, amelynek során rengeteg szép régi tárgy vált feleslegessé .
Az emblematikus, fehér ernyős, hívogató bejárat
Első találkozásom a Ritz Paris-val, 2017-ben…
A királykék színeivel előkelő lobby
A sikeren felbuzdulva idén szeptember 25-27. között újabb 1500 ingóság kerül kalapács alá. Étkészletek, ülőgarnitúrák, asztalok, lerakók, rézedények… a Ritz szálló univerzumának egy piciny részét viheti most haza bárki, aki részt vesz az egyedülálló eseményen.
A feminin, krémszínű Vendôme bár terasza
Perzsaszőnyeg és goblein az impozáns lépcsőházban
Az árverésre bocsátott tárgyak egy része a Champs-Élysées-n található Marcel Dassault hotelben tekinthető meg 2024. szeptember 21. és 24. között, az értékesítésre ezúttal is az Artcurial művészeti aukciósházat kérték fel.
A Marie-Louise szalon a pazar reggelikhez
A Ritz Paris belső udvara by night
Az elegáns főbejárat
Még csak annyit lehet előre tudni az aukción szereplő tételekről, hogy közöttük lesz egy nagy, bőrrel kárpitozott ülőgarnitúra a Hemingway bárból, amely az egyik legfontosabb tétele az árverésnek. Ezen kívül még szép, a 20. század elejéről származó Christofle tálcák, rézedények, egy Haviland által szignált mesésen szép tányérszerviz, a szálloda címerével ellátott kristálypoharak, valamint egy ezüstözött Magnum pezsgősvödör is biztosan új gazdára talál. Ami várható, hogy a szeptemberi árverés néhány igazi dekorációs gyöngyszemet ígér.
Hűsítő zöldek a szálloda Espadon éttermében
Kertrészlet a szálloda belső udvarán
De mitől is olyan különleges hotel a Ritz Paris? Az első kerületben olyan luxus ékszerüzletek szomszédságában található, mint a Chanel vagy a Van Cleef & Arpels. A történetéről érdemes tudni, hogy 1898-ban, az Eiffel torony és a Moulin Rouge megépülése után tíz évvel alapította a svájci César Ritz, Auguste Escoffier, híres francia séf közreműködésével. A luxusszínvonaláért hamar hírnevet szerzett lakosztályok a híres vendégek után kapták a nevüket.
A költőien szép Windsor lakosztály az egyik kedvencem
Krémszín, finom kékek uralják a berendezést
Talán a legkülönlegesebb ügyfél a híres divattervező, Gabrielle, azaz Coco Chanel volt. Ő tette az elit számára szimbólummá a szállodát. Egyik lakosztályát 35 évig, élete végéig bérelte és „otthonának” is nevezte. Érthető módon, saját bútorokat és személyes tárgyakat is hozatott, hogy a maga módján rendezhesse be. A 188 négyzetméteres lakosztályban „szerény” 47 000 eurós díjért lehet éjszakánként ma megszállni.
Coco Chanel luxuslakosztálya
Chanel az 1920-as években rendezkedett be, kőhajításnyira a Rue Cambonon lévő műhelyétől
További kuriózum, hogy a Ritz volt az első szálloda, ahol telefont vezettek be minden szobába, a lakosztályok saját fürdőszobával rendelkeztek és itt, az Imperiale lakosztályában szállt meg utoljára Diana, a wales-i hercegnő a végzetes autóbaleset előtt.
A szomorú emlékekkel terhelt Imperiale luxuslakosztály igazán fenséges
A szálloda 71 szobája és 71 lakosztálya a csendes luxust ötvözi a berendezése számos gyűjtői tárgyat és csecsebecsét rejt. Bár nem volt szerencsém őket kipróbálni, egy kevés személyes élményem van azért a szállodáról. Eddigi életem során, ahogy a Moulin Rouge-ban is, kétszer jártam ott, először nyolc éve, közvetlenül a hotel felújítását követően, mindkettő nagy élmény volt.
A luxuslakosztályok visszafogottsága megkapó
Belépve a szállodaajtón, luxus és elegancia fogad bennünket. Az első étterem a Bar Vendôme. Tökéletes találkozóhely egy stílusos étkezéshez, egy pohár pezsgőhöz vagy akár csak egy csésze teához. Az élmény olyan, mintha egy filmjelenet látnánk, ahol minden hibátlan.
Íme, a vörös falú Bar-Vendôme étterem
Madleine, linzer, marbré… tálcán kínált finomságok között válogathatunk
Hét évvel ezelőtt, egy barátnőm nagyvonalú meghívásának köszönhetően jártam itt először, a frissen felújított szálloda megnyitását követően. Egy kávét rendeltem süteménnyel, a gyermekeim pedig nem túl eredeti módon, a „Ritz hamburgert” próbálták ki itt is. Több órát ücsörögtünk itt, jókat beszélgetve, közben a mosdóba menet bekukkantottunk a különböző termekbe, megcsodálva a szép berendezést a megannyi kitűnő részletet. Itt minden nagyszabású, az arany tükröktől, a perzsaszőnyeggel borított lépcsőzázaktól a mosdók aranyhattyú formájú csapjáig! Erre a teadélutánra a mai napig szívesen gondolok vissza, mert hétköznapi, földi halandóként nem mindennap juthatunk el ide.
Halimádóknak… csak Édesanyám mondana nemet erre a finom homárra:)
A csokis süti a francia desszertek egyik nagy klasszikusa
Második alkalommal nemrégiben, férjemmel és Párizsba látogató barátainkkal próbáltuk ki a szálloda Hemingway bárját. Mivel nem foglaltunk előre, fél órás sorban állás után kaptunk asztalt. Amikor a függönyözött ajtón beléptünk a terembe, egyenest a múlt századba csöppentünk. A hely az amerikai író, Hemingway előtt tiszteleg, aki a 20-as években szintén gyakori vendége volt a Ritznek, és a szálloda állandó lakója is lett. Szelleme mintha ma is ott lebegne a falak között ebben a különleges atmoszférájú, intim teremben, mely nagyon népszerű a tősgyökeres párizsiak körében. Igazi gyöngyszem, történelem, művészet és gasztronómia találkozása.
A Hemingway bár atmoszférája megragadó, felejthetetlen élmény
A színes, fehér rózsával kínált italok mellé sós mandula és és olívabogyó is jár
Az apró bár falain történelmi relikviák, Hemingway emlékek. Az egyik asztalon egy koktél és egy könyv árválkodik… mint kiderült, ez volt Hemingway asztala! Kipróbáltuk két leghíresebb koktéljukat: a híres „Serendipity”-t (alma, friss menta, cukorszirup, Calvados és pezsgő kombinációja) és a Dry Martini-t, melyeket a bár legendás főmixere, Colin Peter Field, alkotott. De a Hemingway bár nemcsak a koktélokról szól, hanem a különleges hangulatról és a vendégekről is. Az intim, barátságos helyen könnyen szóba elegyedhetünk a szomszéd asztal vendégeivel, a mixerekkel… Ha Párizsban jársz, látogass el ide is!
Megjegyzés: A cikkben szereplő fotók semmilyen módon nem másolhatók, nem reprodukálhatók és nem terjeszthetők, a képek jogtalan felhasználása jogi következményeket von maga után.
Paris by night, top modèle, top musique, c’est féerique!… dúdolom még ma is a dalt, amit alig egy hete hallottam a Moulin Rouge-ban. Hosszú idő után most másodszorra is sikerült eljutnom ide. E mesés este alatt szerzett élményeim bízom benne, kedvet adnak hozzá, hogy felkeressétek, ha Párizsban jártok!
Még a Sorbonne-on tanultam, amikor először voltam itt családommal, emlékszem, gyermeki izgalommal álltunk a sorban, hogy bejussunk az exkluzív bálterembe. A múlt héten megismétlődött a csoda. Ezúttal a férjemmel jöttem el, hogy megünnepeljünk egy különleges alkalmat.
A közelben van parkoló, de jól megközelíthető metróval is, mi is ezt választottuk. A 2-es vonalon található Blanche nevű metróállomás kényelmes megoldás. Kiszállva már megpillantjuk a kabaré ikonikus szélmalmait. Fényes neonfényei az épületet azonnal felismerhetővé teszik az éjszakában.
„A Moulin Rouge nem csupán egy kabaré, egy világ, ahol az álmok és a valóság találkoznak.”- írja róla Pierre la Mure francia író, Toulouse-Lautrec festőművészről szóló életrajzi könyvében. A regényt mindenkinek ajánlom egy párizsi út előtt, mert sok szó esik benne a Moulin Rouge– ról is, mely nagy hatással volt a korabeli művészekre, akik inspirációt merítettetk atmoszférájából. Lautrec híres plakátokat készített a hely számára (ezeknek az eredetijét az épületben láthatjuk is), munkái megidézik a tánc ritmusát és az akkoriban itt folyó pezsgő életet. Jane Avril, híres kánkán táncosnő, Lautrec egyik múzsája így jellemezte: „A Moulin Rouge-ban táncolni olyan volt, mint repülni. A közönség lelkesedése és a zene energiája felemelt, és minden este újabb és újabb magasságokba repített.” Valóban varázslatos lehetett.
A mulató 1889. október 6-án nyílt meg Joseph Oller és Charles Zidler tehetős vállalkozóknak köszönhetően, akik a 19. századot jellemző számos háborút követő virágzó és békés időszakban, a Belle Epoque-ban váltak tehetőssé. A végtelen háborúk által elszegényedett és demoralizált párizsiak szórakozásra vágytak: a Moulin-Rouge éppen a legjobbkor jött. Ugyanebben az évben épült fel az Eiffel-torony is a híres párizsi világkiállításra.
1915-ben leégett, majd 1921- es újjáépítését követően Európa második legnagyobb mozijaként is üzemelt, mígnem az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő revüműsorok nyertek benne kizárólagosságot. 1951-ben avatták fel a mai formájában is megtalálható Belle Époque stílusban berendezett nagytermét, ami mérföldkő volt a történetében. Olyan neves művészek léptek fel színpadján, mint Edith Piaf, Frank Sinatra, Charles Aznavour, Liza Minnelli, Elton John és még sokan mások.
Eleinte csak négy, majd nyolc, majd tizenkét táncos volt, míg ma már kilencven professzionális táncosból áll a társulat, minden este hatvanan lépnek színpadra! Napközben rendszeresen próbálnak, ilyenkor órákat kánkánoznak, koreográfiákat gyakorolnak be, este pedig várja őket a show! Egy-egy este alatt két előadás is lemegy, az első 9 órakor a másik 11 órakor kezdődik. Legtöbbjük gyerekkora óta balettozik, és egy álmuk teljesül be azzal, hogy itt dolgozhatnak. A társulat tagjai között 18 nációval találkozhatunk – ausztrálok, angolok, no és persze francia nemzetiségűek. A koreográfus Bill Goodson, a legnagyobbakkal, köztük Michael Jackson-nal és Diana Ross-al is együtt dolgozott.
Mindezeken túl a táncosokat tetőtől-talpig fel is kell öltöztetni. A több mint ezer kosztümért, strasszos ruháért és kalapokért, finom kesztyűkért huszonhárom öltöztető felel. Néhány utcasarokra a Moulin Rouge-tól található Caroline Valentin varróműhelye, ahol a látványos fellépőruhákat készítik.
A francia kézművesipar hagyományait életben tartva szakképzett varrónők helyben varrnak, hímeznek. Az elegáns és finom díszítésű flitteres ruhákat folyamatosan cserélik, hogy a minőségükből és eredeti állapotukból ne veszítsenek. Rendkívül ellenállóak, hogy bírják a nagy strapát.
Az örök divatot képviselő ikonikus és emblematikus trikolór kánkán ruhához nem kevesebb, mint kétszáz méter rojt kell, súlya több mint öt kiló! Külön műhelyben készítik a tollakat is, évente két tonna strucctoll szükséges az előadásokhoz.
Végül, a bőrből készült cipőket és csizmákat a Maison Clairvoy műhely készíti szintén tradicionális, kézműves eljárással. Minden egyes pár egyedi darab, rendkívül komfortosak.
A kabaré kívül, de főleg belülről lenyűgöző: a padlótól a falakig minden az ünneplést és a luxust szimbolizáló élénkpiros színű, csodálatos szecessziós dizájn csillárok szórják az aranyló fényt. Miután kabátjainkat a ruhatárban hagytuk, nem győzünk nézelődni: a falakon festmények és mozaikok a hely híres előadóira és ikonikus pillanataira emlékeznek. A nagyterem elegáns, vörös-fekete ajtaja felett egy tábla figyelmeztet: „Bál a Moulin Rouge-ban”! Készítettem néhány fotót, hogy a kivételes alkalom minden morzsáját megörökítsem.
Akárcsak gyermekként egy cirkuszi előadás előtt, ezen az exkluzív helyen átragad az izgalom. Bár a nagyterem több felújításon esett át, általános architektúrája jóformán változatlan maradt. A színpadot az eleganciát közvetítő vörös bársonyfüggönyök ölelik körül, a patkó alakban elrendezett ülőhelyek minden vendégnek kiváló rálátást biztosítanak.
Miután udvariasan a helyünkre kísérnek, a „Féerie” show-hoz járó jégbehűtött pezsgő vár fehér abroszos asztalunknál. A több, mint hatszáz néző a helynek megfelelően elegáns, én is igyekeztem a legjobban kinézni a fekete tűsarkúmban és egy csinos kis szoknyában, férjem a munkából érkezett öltönyben (a turistáknak öltözéke természetesen lezserebb). Egy koccintás, néhány szelfi és kialszanak a fények, megszólal a zene, és indul az egy óra negyven percnyi időutazás!
A dalok, az artisták és a különböző műsorszámok pörögnek egymás után, nem túlzás, egy igazi „haute couture” divatbemutatónak is a részesei lehetünk. Kortyolgatva a pezsgőt elmerültem a látványban és csak ámuldoztam! Ezt a helyet látni kell, kortól, nemtől függetlenül, mert egy életre szóló, személyes élményt kapunk itt, amit majd elmesélhetünk, átadhatunk a szüleinknek, a barátainknak, gyermekeinknek. Az ötödik generáció óta tulajdonos Clerico család működtet egy másik szórakozóhelyet is a Moulin Rouge mellett, annak közvetlen közelében (La Machine du Moulin Rouge) valamint egy bárt is. Ez utóbbit „Buborék bár” -nak hívják, azaz a „Bar à Bulles” franciául, amely bohém-sikkes dekorációjával több, mint egy bár, igazi Montmartre életérzést ígérő hely. Rejtett rooftop bárjából állítólag zavartalan kilátás nyílik a Moulin Rouge-ra. Vasárnaponként brunch-ot is kínálnak, eldöntöttük, hogy hamarosan felkeressük, beszámolok majd erről is Nektek!
A Moulin Rouge-ba a helyek rendkívül gyorsan elfogynak!
Ide kattintvatudtok a műsororra jegyet foglalni! Weboldalukhoz kattide !
Megjegyzés: A cikkben szereplő fotók semmilyen módon nem másolhatók, nem reprodukálhatók és nem terjeszthetők, a képek jogtalan felhasználása jogi következményeket von maga után.
Párizs művészeti kiállításainak gazdagsága a világon egyedülálló. Közülük az egyik legnagyszerűbb volt a majd 200 jelentős francia és orosz műalkotást bemutató Morozov kollekció 2022 ben, mely során a több emeleten átívelő időutazás keretében a legnagyobb impresszionista és avantgárd festőművészekkel találkozhattunk.
Mihaïl Morozov (1870-1903), a család legidősebb tagja, 32 éves korában halt meg. Nemcsak családi vállalkozását növelte, de mindenekelőtt felismerte a modern művészetek fontosságát, Párizsban a legnevesebb műkereskedőket és kritikusokat kereste fel. Kép: Valentin Sérov (1865-1911) Ivan Abramovich Morozov portréja, Moszkva, 1910
Húgom, Tamara, a nagyobb párizsi múzeumokat már kívülről ismeri, így most a legutóbbi látogatatása során az impozáns, 2006-ban, egy 85 éves Frank Gehry sztárépítész által tervezett csupa üveg Louis Vuitton Alapítvány múzeumát ajánlottam neki. Az Eiffel-torony és a La Défense negyede között elhelyezkedő extravagáns épület önmagában is megér egy vizitet. Akár egy csodálatos imbolygó vitorlás hajó (vagy mások szerint jéghegy), Franciaország kultúra és a művészetek iránti elhivatottságát jelképezi. A szokatlan forma jól tükrözi az alapítvány egyedülálló, újító szellemét: az üveg légiességet, világosságot ad, mindezt úgy, hogy az tökéletesen illeszkedik környezetébe. Itt látható a Louis Vuitton-t is gyártó, Bernard Arnauld iparmágnásnak és szenvedélyes műgyűjtőnek 20. századi és kortárs alkotásokból álló műgyűjteménye, továbbá kortárs időszaki kiállításokat és kulturális rendezvények is rendeznek benne. Érdekesség, hogy a csupa üveg múzeum tulajdonjoga 50 év múlva átszáll Párizs városára!
Férjemmel, a Louis Vuitton Alapítvány múzeumának bejárata előtt, 2021 novemberében.
Az alapítvány impozáns termeiben pompás érzés bámészkodni, a tetőteraszról pazar kilátás nyílik Párizsra. Ha van időm, gyakran megiszom itt egy csésze teát, a gyerekek fagyiznak a sok szépég után. Rengeteg emlék fűz ide, és aki a Latin negyed vagy a Montmartre után a modern Párizshoz is közel szeretne kerülni, legalább egyszer jöjjön el! A múzeum a francia királyok egykori vadászterületén elhelyezkedő Bois de Boulogne 19. századi 850 hektáros parkjában található, amely Nyugat-Párizs legnagyobb pihenőhelyének számít. A központi, egyes metróval könnyen megközelíthető.
A kiállítás bejáratánál sorban állva a „Tárulj, szezám!” effektus lép működésbe a festészetért rajongók körében, akár egy kincses barlang előtt. Megtudjuk, hogy a fiatalon elhunyt műgyűjtő, Mihail Morozov (1870-1903) 39 francia művet szerzett, halála után pedig fivére, Iván (1871-1921) folytatta a gyűjtést. Az orosz testvérpár összesen 230 festményt és szobrot birtokolt a párizsi impresszionizmusról és avantgárdról, 430-at az oroszból. Ám a világ egyik legszebb gyűjteménye az első világháború és az orosz forradalom után kis híján teljesen elveszett: 1918-ban a műveket, csakúgy, mint a szintén textiliparos Szergej Shchukin (1854- 1936) gyűjteményét, államosították, majd az 1930-as évektől bekerültek az Ermitázs Múzeum, a Puskin Szépművészeti Múzeum és a Tretyakov Galéria gyűjteményébe. A múzeumok között szinte véletlenszerűen osztották szét a két nagy műgyűjtő és textiliparos XIX. század végi gyűjteményét.
Egészen 2017-ig, az első kolosszális párizsi Shchukin kiállításig (amit 1,2 millió látogató járt végig szintén a Louis Vuitton Alapítvány rendezésében), a képek pontos származását nem lehetett megállapítani. Hosszú tudományos kutatási folyamat eredményeképp ekkor tisztázódott a festmények hovatartozása. A párizsi Morozov-gyűjteménybe 200 alkotást választottak ki. Oroszország három múzeumában hosszú ideig féltve őrzött lélegzetelállító Matisse-ok, Monet-k, a radikális kubista Picasso vagy Gauguin-ek keltek útra Párizs felé. „Nem kevesebb, mint 40 konvojra volt szükség Moszkvából és Szentpétervárról, hogy a Morozov fivérek látványos együttesét a Bois de Boulogne-ba hozzuk” – mondta egy interjúban Jean-Paul Claverie, a Louis Vuitton alapítvány ügyvezetője.
Lássuk akkor a képeket! Ivan Morozovnál Paul Cézanne központi szerepet játszott a modern művészet megértésében. 1907-ben, nem sokkal Cézanne halála után fedezte fel a mestert, akinek a formák leegyszerűsítéséről szóló szlogenjét a kubisták is bőségesen átveszik majd: „A természetet hengerrel, gömbbel, kúppal ábrázoljuk.” Iván Morozov féltve őrizte Cézanne alkotásait, a mestertől birtokában lévő tizennyolc festményt hálószobája melletti privát szekrényben helyezte el. Párizsba tizenhét festményt hoztak tőle, köztük néhány gyönyörű portrét, csendéletet és tájképet találunk.
Számos olyan nagy mester festményét, mint amilyen Renoir, Picasso, Monet, Matisse vagy akár Van Gogh, most először mutatnak be Párizsban! Ezeket a képeket Oroszországon kívül eddig még máshol nem csodálhatták meg a látogatók. Majdnem minden nagy név egy-egy termet kap, a magyarázat mindenütt franciául van csak, ezért érdemes kis hallgatókészüléket venni, annak, nem érti a nyelvet.
Cézanne, Paul – Still Life with a Curtain, Hermitage Múzeum kb. 1898
A testvérek közül a legidősebb, Mihail Morozov, 1901-ben bemutatta Vincent Van Gogh munkásságát Oroszországban. Nyolc évvel később Ivan egy szokatlan festményre tett szert, aminek a Louis Vuitton Alapítvány egy külön termet szentel. Majd öt perces sort álltunk ki a múzeumon belül, hogy bejussunk! Ez a kép azért is különleges, mivel a festmény egy metszetről készült, amely Gustave Doré rajzát, „A foglyok körét” másolja. Egy korabeli kritikus ezt írta: „Gustave Doré magával ragadja magasztos fantáziájával, amely annyira alkalmas arra, hogy lefordítson mindent, ami a közönséges szem elől elkerül: az emberiség drámai látványainak nagyszerű költészetét.” Van Gogh néhány hónappal később a kép megfestése után meghalt.
A képen nem egy megélt jelenetről van szó, inkább egy elképzeltről. 1890-ben járunk, és Vincentet a Saint-Rémy-i pszichiátriai intézetbe zárják, mély pszichés hanyatlásban van. Ezt írta testvérének, Theónak: „A vágyam, hogy elmenjek innen, most már abszolút. Levegőre van szükségem, megviseltnek érzem magam az unalomtól és a bánattól.” Mégis ő kérte internálását, miután megcsonkította a fülét. Az egyetlen lehetséges menekvés pedig szokás szerint az alkotás jelentette számára. A képen: Vincent Van Gogh: A rabok köre (1890)
Összesen közel 200 impresszionista és modern festmény utazott el tehát a Louis Vuitton Alapítványhoz, egy egyedülálló találkozóra a múzeum szívében. A két testvérnek igen jó szeme volt, jó érzékkel gyarapították a családi gyűjteményt. Mihail 1902-ben megvásárolt egy festményt, amely az akkor szinte ismeretlen, Pierre Bonnardot-tól. Iván 1905 és 1913 között nem kevesebb, mint tizenhárom festményt szerez be ugyanettől a művésztől, emellett öt további alkotást is rendelt.
A téma egy napsütéses délutánt idéz, talán Saint -Tropez-ben. Az a néhány ember, aki megeleveníti a kompozíciót, keresi a fák árnyékát. Morozov ezt a sort később még több Bonnard panellel egészítette ki, amelyek az évszakokat képviselik.
A monumentális, három részre tagolt mű az orosz iparos magánkastélyába belépve fogadta a látogatót. A triptichon célja, hogy elmerítse a kastélyba belépőt ebben a hangulatos festményben. Figyeljük meg, hogy a dekoratív erő mennyire magával ragadó ennél a négy méter hosszan elnyúló alkotásnál.
Az expozíció nem kevesebbet kínál, mint Manet, Rodin, Pissarro, Lautrec, Sisley, Cézanne, Gauguin, Bonnard, Denis, Maillol, Malévitch, Outkine vagy Sarian egy helyen! A képen sorrendben: Monet, Van Gogh, Renoir.
Miután húgom a kiállításról lelkesen tért vissza, mi rá egy hétre mentünk el megnézni. Gazdag kulturális utazáson vettünk részt, lélegzetelállítónál lélegzetelállítóbb termeket felfedezve. Picasso, Monet, Cézanne, Gauguin, Renoir, de Vroubel, Malevics, Repin, Maurice Denis vagy Sérov … a festészet összes nagy mesterét megtaláljuk ebben a hihetetlen gyűjteményben! Tájkép, portré, csendélet, valamint monumentális festmények váltják egymást, csak úgy hipnotizálnak bennünket. Hamarosan családom további tagjai következnek: lányommal, fiammal és édesanyámmal is tervezem, hogy elmegyünk majd, ő karácsony előtt jön ki egy pár napra hozzánk. Izgatottan várom, mi lesz a véleményük, mert a sok szépséggel nem lehet betelni! A múzeum után sétálunk majd a Bois de Boulogne-ban, kacsákat etetünk a tóban, feltehetőleg célba vesszük a gyalog is elérhető Diadalívet, hogy a karácsonyi fényekben úszó Champ Elysée varázslatos hangulata kárpótoljon bennünket a tudatért, hogy a mi nappalink falán sohasem lóghat eredeti Monet.
A modern művészet ikonjait összegyűjtő egyedülálló kiállítást 2022. február 22-ig lehetett megtekinteni. A róla szóló könyv itt megvásárolható (már csak francia nyelven kapható)
Egy porcelán lufikutya dekoráció a nappaliban vagy egy meghökkentően modern Jeff Koons tervezte tányéron felszolgált torta, netán kávézgatás a háromcsillagos séf, Guy Savoy tervezte bögréből…? Nem kevesebbet ígér a Bernardaud porcelán manufaktúra.
Üdvözöllek a blogomon, amely a francia dizájn és "Art de vivre" kínálatából számomra inspiráló ikonikus és kortárs különlegességeket mutatja be Nektek!
